Évforduló volt, egy éve hogy megfordult
velem a világ,
minden, mi érték volt
és szerelem.
Féltem ettől a naptól,
mikor tudtam,
éve, hogy utoljára láttalak…
De barátok vettek körül,
normális élet,
tevékenység
– és bár egy éve is tűz mellett álltunk,
most a nyárs fölött
mégsem te jártál eszemben,
hanem a zsír csöpögtetése, a hagyma
és az öröm.
Élek.
Messze vagy, nagyon messze
és ez fáj.
Mert soha meg nem érinthetem már
lelked.
3 hozzászólás
nagyon tetszet a versed
Köszönöm! Kiváncsi voltam más véleményére-mert a barátnőknek persze hogy tetszik 🙂 egy ilyen vers, de a szituációt nem ismerő nem tudtam mit reagál. Mégegyszer köszönöm!
A vege nagyon megerinti az embert…. Ez kicsit nekem egy furcsa resz:
"most a nyárs fölött
mégsem te jártál eszemben,
hanem a zsír csöpögtetése, a hagyma
és az öröm."
Nem tudom összerakni azt az altalanos szohasznalatot (Zsir csöpögtetese) azzal a tulvilagi erzessel, amit ezzel az emberrel atelhettel…ez a kontraszt egy kicsit lehet enyhebb…PL:
– és bár egy éve is tűz mellett álltunk,
most a nyárs fölött
mégsem te jártál eszemben,
hanem a füstcsikok ahogy kanyarognak
és az öröm.
A befejezes szivbemarkolo, nagyon tetszett.
H.