Kánai menyegző

Megvolt a kézfogó, s utána
vidámságtól volt hangos Kána.
De egyszer csak elfogyott a bor,
s most a gazda arca oly komor.

Mi lesz a nagy vendégsereggel,
hisz olyan messze még a reggel,
és jön a többi nap is sorra,
s nem számíthatnak a jó borra.

Nincsen boruk – mondja Mária,
s hogy cselekedjék Fia, várja –
tegyétek mindazt, amit Ő mond.
(Ha lagziban nincs bor, az fő gond.)

Ez terád tartozik, vagy énrám –
kérdi Jézus, és anyja némán
nézi, ahogy a kővedreket
vízzel tölti a szolgasereg.

Megtöltik a vedreket színig;
a násznagy megkóstolja, s ízlik
neki, s a vőlegénynek mondja:
másnak a jó borra van gondja
előbb, aztán hozza a rosszat;
várja, hogy mind megittasodnak…

De a szenvedés van először,
(vadhajtást nyesnek le a tőről,
hogy kihajtson csodálatosan )
a nevetés csak utána van…

Ez Jézus első csoda tette;
és mert az embert úgy szerette,
azt akarta, bőségben legyen.
És meghalt a Golgota hegyen…