Kánikula

Tűzforró nyári melegben,
izzik a Nap sugara,
eső, rég érte a földet,
tombol a kánikula.

Bújnál a Napnak nyilától,
hűs helyet mégsem találsz,
tábláján tengerként lengve,
érik a búzakalász.

Hőségtől szomjazó állat,
járja a tar legelőt,
száraz kóróra merengve,
várja a nyári esőt.

Földúton egy szekér ballag,
felverve az út porát,
porfelhő libben utána,
jelzi az útvonalát.

Nádnak nincs vízben a lába,
éppen ezért kesereg,
kiszáradt tónak medrében,
búsul a békasereg.