Kánikulában

A nap ma pontban a fejem fölött tüzel,
hogy egyformán süssön, arra nagyon ügyel.
Mindenkit simít, fűre- fára mosolyog,
két szarvasbogár párbaján is somolyog,
perzseli a földet, felhő se gomolyog.

Homlokom gyöngyözik, nem is inkább csorog,
verejték a nyakamban már szinte zokog.
Tikkasztó a hőség idekinn a napon,
hallod? Egy kis rigó énekli a dalom,
oly szép a világ s tudom szép lesz a napom.