Kapaszkodik még,
Akar maradni,
Már öregember.
Gondolja, annyi
Dolga lehetne!
De érett gyümölcsök
Csak mosolyognak,
Készülnek őszbe,
Illatuk édes.
Akárhogy is van,
Neki már vége.
Én meg szeretlek.
Meg kezd aggódni
Az öregasszony,
Nehogy elfagyjon
Szép krizantémja.
Mert sírra szánja.
Gondolja „hátha”…
Elkésett ezzel.
Érett gyümölcsök
Összes kamránkba,
Összes polcunkon,
Illatuk édes.
Majd, ha lesz ünnep,
Kiválogatjuk.
Mind megkóstoljuk,
Vendégeknek is
Ízleni fognak.
Én csak szeretlek.
Múlik az ünnep.
Mind haza mennek,
Tudom szeretnek.
Én még maradnék.
Nagyon kívánlak.
Kapaszkodik a nyár
By túlparti
9 hozzászólás
Szia!
Tudod, ez a vers olyan "mennék-maradnék" vers. Olyan két serpenyős, mint a mérleg.
…és ne félj, az idő elrendez mindent. Megérleli a gyümölcsöket, hoz és visz ünnepeket, vendégeket…
…és persze, hogy ki megy, ki marad, azt is elrendezi… Ugye?
Zsó
Szia!
Csak a két évszak közt folynak a "menni-maradni" dolgok.
A közbevetés, egyértelmű, évszaktól függetlenül.
F.
Szia!
Az érett gyümölcsök ´mosolygása´
…nagyon szép hasonlat!
´Ünnepi hangulatú írásodra grat:sailor
Nagyon tetszett ez a vers 🙂 Rettentően illik a mai verőfényes őszi naphoz 🙂
Köszönöm az élményt 🙂
kedves Dominika, kedves sailor!
köszönöm megtisztelő véleményetek!
túlparti
Élmény volt olvasni kellemes soraidat:)
Tetszett:)
Szeretettel: Zsu
szia Zsu!
és köszönöm, hogy olvastál
túlparti
Meglepően szépek a gondolataid. Őszi hangulat érdekes.
szia, és kösz