Kapaszkodik még,
Akar maradni,
Már öregember.
Gondolja, annyi
Dolga lehetne!
De érett gyümölcsök
Csak mosolyognak,
Készülnek őszbe,
Illatuk édes.
Akárhogy is van,
Neki már vége.
Én meg szeretlek.
Meg kezd aggódni
Az öregasszony,
Nehogy elfagyjon
Szép krizantémja.
Mert sírra szánja.
Gondolja "hátha"…
Elkésett ezzel.
Érett gyümölcsök
Összes kamránkba,
Összes polcunkon,
Illatuk édes.
Majd, ha lesz ünnep,
Kiválogatjuk.
Mind megkóstoljuk,
Vendégeknek is
Ízleni fognak.
Én csak szeretlek.
Múlik az ünnep.
Mind haza mennek,
Tudom szeretnek.
Én még maradnék.
Nagyon kívánlak.
6 hozzászólás
Nagyon erősen intuitív vers, a határozott tagolás ebben a szerkezetben nekem ütős, az ismétlődő sorok szépen emelnek. A zárás két sora nagyon fog. Tetszett a vers.
aLéb
Tudod, mindig adok a véleményedre.
És, köszönöm, hogy olvastál.
túlparti
Kedves Túlparti!
Most értettem meg, vagy inkább, érteni vélem a nick nevedet.
Jó nagy teret engedsz vele az olvasónak.:-)
Nagyon tetszik ahogy megteremtetted a szerelem, a maradás, és az elmúlás közötti feszültséget.
Szeretettel gratulálok:
ildikó
Szia, és, köszönöm, hogy olvastál!
túlparti
Szia túlparti! 🙂
Ezt a versed rögvest kinéztem magamnak, de még nem volt időm elmondani, hogy mennyire talált el, már ha eltalált. Eltalált?
Nyilván igen, ha megjelentem itt. 🙂
Úgy szól az elmúlásról a versed, hogy élet van benne. Ez az élet a szeretésből fakad, és úgy tetted a sorok közé, hogy lelkileg építsen. Nem csak téged, az olvasókat is.
A cím csak utólag volt érthető számomra. Ez azért érdekes, mert elvileg a cím határozza meg a mondanivalót. Gyakorlatilag itt fordítva van.
A szeretésed gyönyörűséges, egészen egyedi. Ettől válsz fiatallá. 🙂
Örömmel olvastam gondolataid gyümölcseivel, ízeivel, illataival, s az érzelmekkel. Szerintem ez a legszebb versed.
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia kedves "szerkesztő asszonyság", kedves Kankalin! 🙂
Csak mondanám: kapaszkodni már nemigen tudok, azt hittem eddig, már elérzékenyülni se.
Köszönöm kedves figyelmed!
szeretettel: túlparti