képed ott lóg lelkem falán
elengedte magát
csapong a képzelet
az értelem falára
képek sorakoznak
csábos árnyékukkal
mindent kitakarnak
hallgat a józan ész
a vágy bujtogat
még csak ezt
még csak azt
magányom huzatos rétegeiben
álomfészkeket ringat a szél
kételyek oltják a kezdés lángját
ha lázadni kész
állj fel térdre esett lelkem
sóhajoszlopaid mind egy szálig döntsd le
kapaszkodj az égbe
egy csepp biztatás
reménytöredék elég
hogy ledöntse bennem a hiány
régi börönét
képed most ott lóg lelkem falán
az idő lángjai hiába nyaldossák
mindig szebben mosolyogsz rám
ígérő neszek
esélyek úszkálnak az őszi légben
langyos buzdítások kórusa énekel
de hirtelen fájdalom hasít a csendbe
emlékeim jöttek elébem
itt vannak most az ígérő neszek
a selymes tapogató titkos kezek
mikor először topogott felém a szerelem
az őszi szél alkonyatot terel
egy dallam nagyon halkan kíséri léptemet
feléd terel
sóhajoszlopok
az idő ölében hiába kerestem
örömmel bélelt perceket
kimerült újjászületések
elvérzett esélyek jöttek szembe
kelj fel
hol vagy tegnapi lázfűtött énem
a végzet álma kifáradt
csak a koholt terem meg már benned?
építs a romokra merészet
céljaidhoz közelt
s a sajgó hiányokból
új álmok születnek
15 hozzászólás
Kedves Sailor!
Káprázatos ez a lélekvers.
Biztat, felemel, repít, elgondolkodtat, mély hit és remény virágzik benne.
A felfokozott vágy végigtáncol a hárfán játszó lélekhúrjaidon és a szerelemvágy szimfóniáját dalolja.
Megejtően szép költői képekkel érzékelteted,hogyan küzdesz meg a múlt árnyaival, dacolsz a kételyekkel és haladsz mégis rendületlenül tovább.
Mágnesként vonz mosolyával a kép amelyik a lelked falán lóg.
Árnyak és fények feszülnek egymásnak, álomfészkeket ringat magányodon a szél és mikor elcsüggednél, felhangzik a mágikus erővel rendelkező biztatás:
“állj fel térdre esett lelkem/sóhajoszlopaid mind egy szálig döntsd le/kapaszkodj az égbe!”
Felcsendülnek az ígéretek halk neszei:”langyos buzdítások kórusa énekel” és segít legyőzni az akadályokat, feledtetni a csalódásokat, az elvérzett kapcsolatok emlékeit.
Drámaiak a sorok amelyekben kétségbe vonod,hogy van még tartalom a keret mögött, érzékletes a félelem,hogy lázfűtötte éned örökre kimerült és felszabadító a lelkesítő ének a záróstrófába:”építs a romokra merészet/céljaidhoz közelit/s a sajgó hiányokból új álmok születnek.
Zeneisége, mélysége, versképei,hangulata és hite a csodába avatja különleges alkotássá.
Mély elismeréssel és szeretettel gratulálok.
M.
Kedves Napfény!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Csodaszép hozzászólásod kidíszíti a versemet!
Nagyon jól látod:”küzdesz meg a múlt árnyaival, dacolsz a kételyekkel és haladsz mégis rendületlenül tovább.”
Igen;a múlt´árnyai követnek bennünket!Ha hagyjuk öket elhatalmaskodni,
a kételyekkel együtt,nem fogunk elöre menni!Topogunk egy helyben!
“Árnyak és fények feszülnek egymásnak,”
Remek meglátás!Tulajdonképpen ez az élet ritmusa!A jó és a rosz harca!
“?langyos buzdítások kórusa énekel? és segít legyőzni az akadályokat, feledtetni a csalódásokat, az elvérzett kapcsolatok emlékeit.”
Igen! A csendben megszólal bennünk a belsö énünk,emlékek után
kutat,vigasztal,feledtet,és a remény felé vezzet
Sokszor elöjönnek olyan gondolatok is:”hogy van még tartalom a keret mögött, “?
Itt az elszántság segít,hogy az akadályokat le kell gyözni!
“s a sajgó hiányokból új álmok születnek.”
Köszönöm szépen lelket felemelö,értö és átérzö hozzászólásodat!
Igatán örültem Neked!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves sailor!
Kiválóak a verseid most is. Elgondolkodtató, hittel teli. Csodaszépek a versképeid, fantasztikus versed hangulata is.
Szeretettel gratulálok:
zsuzsa
“egy csepp biztatás
reménytöredék elég
hogy ledöntse bennem a hiány
régi börönét”
“az őszi szél alkonyatot terel
egy dallam nagyon halkan kíséri léptemet”
“építs a romokra merészet
céljaidhoz közelt
s a sajgó hiányokból
új álmok születnek”
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Jól esett,hogy:”Elgondolkodtató, hittel teli.” nem találtad!
Köszönöm az idézeteket is!
A lényeget ragadtad ki belölük!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Gyönyörűségesen gyönyörű versedhez elismeréssel gratulálok. Tetszik a nyitás: “képed ott lóg lelkem falán”, a valóság és képzelet, a belsővé vált külső, az értelem és vágy váltakozása, küzdelme, egysége sajátos ritmust, lüktetést hordoz, amiből a vágy kerül ki győztesen. “magányom huzatos rétegeiben/álomfészkeket ringat a szél” – csodálatos költői kép, nagyon tetszik, melyhez méltó a folytatás: “állj fel térdre esett lelkem/ sóhajoszlopaid mind egy szálig döntsd le/ kapaszkodj az égbe”, a magány, a hiány után újra a remény, a hit szólal meg, mosolyog. A buzdítások, esélyek mellett megjelennek a fájdalmas emlékek is, de a régi, első, tapogató szerelem emléke újra a kedves, a szerelem, a reményteljes jövő felé terel. A sóhajoszlopokon túl, az elmulasztott esélyeken túl, meg kell keresni magunkban a régi, láztól fűtött ént, hogy a romokon a sajgó hiányokból új remények születhessenek, új álmok épülhessenek.
A régi szerelem értékének felismerése, hiányának átélése után, el kell indulni újra, hogy a régi-új kedves képe ne csak a lélek falán lógjon, hanem újra a közös otthon igazi falán is.
Reményteli versedhez gratulálok.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igatán örülök,hogy elnyerte tetszésedet!
Elemzésed; hogy::” a valóság és képzelet, a belsővé vált külső, az értelem és vágy váltakozása, küzdelme, egysége ”
találó,mert ezeknek az érzéseknek hatására jött-ek létre!
Különösen az értelem és a vágy váltakozása jellemzö az életünkre:
Sokszor ellentmondanak egymásnak és a kettö közt igy vagy úgy
határozunk attól függöen melyiknek nagyobb a befolyása!
“A sóhajoszlopokon túl, az elmulasztott esélyeken túl, meg kell keresni magunkban a régi, láztól fűtött ént, hogy a romokon a sajgó hiányokból új remények születhessenek, új álmok épülhessenek.”
Jól látod! Nem könnyü megtalálni a ´régi láztól fütött ént,de annéllül
nem lenne elérhetö a cél sem:”új kedves képe ne csak a lélek falán lógjon, hanem újra a közös otthon igazi falán is.”
Köszönöm szépen értékes hozzászólásodat
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Egész életemet úgy éltem, hogy az értelem győzött mindig a vágy fölött – ezért is írhattam, hogy elpazaroltam életem -, későn jöttem rá, hogy nem így kellene. Neked – a verseidből így érzem – még van esélyed. Ne szalaszd el! Úgy látom, életed szerelmét egyszer már elvesztetted, de most újra elindultál felé. Kívánom, hogy elérd a célt!
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
´Írod:”Egész életemet úgy éltem, hogy az értelem győzött mindig a vágy fölött ?”
Sajnos,sokszor csak késöbb eszmélünk rá,mit is
szalajtottunk el!
Köszönöm a biztatást!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
“hallgat a józan ész
a vágy bujtogat”
Nagyon kifejezők ezek a sorok, reálisak, igazak.
“egy csepp biztatás
reménytöredék elég
hogy ledöntse bennem a hiány
régi börönét”
Amint a fuldokló kapaszkodik a szalmaszálba, úgy vágyik a szerelmes fél egy cseppnyi biztató szóra.
“itt vannak most az ígérő neszek”
Ébred a remény, boldog percek.
“hol vagy tegnapi lázfűtött énem”
Valahol ott szunnyad bennünk, csak a jelen gondja, baja, csalódása, bánata elfedi.
“építs a romokra merészet
céljaidhoz közelt
s a sajgó hiányokból
új álmok születnek”
No, lám előjött a régi én. Nem szabad, hogy a romok betemessenek, míg az ember él, mindig van remény és minden nap egy új lehetőség kezdete.
Tetszéssel olvastam tartalmas gondolataid, amelyeket remek verssorokban tálaltál elénk.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Az idézeteket is,de különösen a hozzájuk füzött gondolataidat!
Mint:”Amint a fuldokló kapaszkodik a szalmaszálba, úgy vágyik a szerelmes fél egy cseppnyi biztató szóra.”
Nagyon szépen fogalmaztad meg!
A reményröl meg:”Valahol ott szunnyad bennünk, csak a jelen gondja, baja, csalódása, bánata elfedi.”
Igen,sokstor azt hisszük kilátástalan minden,mégis ott szunnyad bennünk
az újrakezdés!
“No, lám előjött a régi én. Nem szabad, hogy a romok betemessenek,”
Nagyon jól látod!
Löszönöm szépen értö hozzászólásodat!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
🙂
Kedves sailor,
Köszönöm szépen verseid gyönyörű fűzérét, mely benső világod érző vágyait tárja fel, mely szíved értünk érzett érzéseiről beszél oly módon, hogy megérinti benső reményeit érzéseinknek műveid művészi gyönyörűséges sorain.
Végtelenül hálás vagyok érte Neked, hogy ennyit igyekszel írni szebbé téve nyomorú napjaim beteges terheltségeit a rák ezen féle fájdalmai mellett!!!
Kívánunk Gabikával örökkévaló boldog éveket Nektek a körülményekhez képest, bízva abban, hogy soha sem leszel olyan beteg mint amivel én kényszerülök élni e fájó jelennek bennem gyötrő ezernyi arculatán.
Egy sebész professzor szerint belekerültem a végstádiumba a rákommal, pár hónapot ad nekem orvosilag az életre való lehetőségre. Nagyon nem könnyű ezzel a tudattal élni, de Jehova Isten ad erőt, hogy szembe tudjak nézni e könyörtelen helyzettel, melyhez a Te verseid is sok erőt adnak!
Szeretettel ölelünk Benneteket örizvén szíveinkbe kedves megnyilvánulásaidat mindenkor!
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek mindennapján!
Gabi és Zoli Kaposvárról Magyarországról)
Kedves Zoltán!
Nem birtam egy ideig válaszolni,annyira meghatott hozzászólásod!
Csak némán meredtem a sorokra,tehetetlenül!
Annyi csodaszép versedet olvastam,tele reménnyel,önzetlenséggel
szeretettel mindenki iránt és még nagyon sokat reméltem Töled!
A hir lehengerelt,sokáig nem találtam helyem sem azt,hogy tudjak segíteni!
Eddig hihetetlen módon dacoltál a betegséggel,el sem tudom képzelni
miken mehettél eddig keresztülA rettenetes fájdalmak mellett még
találtál eröt,hogy küldjél be írásokat,mert a lelked tele önzetlen jóakaró gondolatokkal Egyet tartottál a legfontosabbnak,hogy térjünk
´észhez és szeressük egyymást.
Kérlek,tartsál ki ameddig csak lehet!
A HITE ADJON ERÖT
Nagyon nehéz ilyen hírt hallani,kdves barátom.olyan ritka ma az öszinteség,nyitottság,mások iránt és a jóakarat.Te minden versedben
ezeket hoztad elénk,hogy egy szebb világban élhessünk!
Drága Barátom,hiszem,hogy a hited eröt ad!
TARTS KI1
Igazi.öszinte farátsággal:sailor
ÜGYELJETEK EGYMÁSRA
Ui jelentkezk majd!
,
Kedves sailor,
nehezen szólalok meg Zoli bejegyzése után.
Minden hozzászólásomat azzal kezdem, hogy kiemelem a képeidet. Most sem tehetek mást, mert többet is találtam, amelyik megállított, hogy ne menjek tovább, bontsam ki. Ezekből a kibontásokból születnek az új gondolatok, tehát ismét elérted célodat: gondolkodtatsz.
A világot vagy az életet sokféle módon közelítjük meg, így másképp látunk, tapasztalunk bizonyos dolgokat, de ez így van jól.
Kedvencem: “álomfészkeket ringat a szél”, ezt elirigyeltem, annyira találó ebben a lírai sorozatban.
Valóban merészen kell építeni ahhoz, hogy ezekből az álomfészkekből előjöjjenek az álmok, és – a célhoz közeliek – valósággá váljanak. Azt kívánom neked, hogy legyen így.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretetettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Kszönöm szépen,hogy olvastad!
Megtisztelsz!
Írod:”A világot vagy az életet sokféle módon közelítjük meg, így másképp látunk, tapasztalunk bizonyos dolgokat, de ez így van jól.”
Mindenki a maga módján,felfogása szerint közelíti meg a dolgokat és ezekböl a ´mozaik kockákból egy közös jön létre.
Igazán örültem,hogy ez lett a kedvenced: ?álomfészkeket ringat a szél?;
ugyanis sokáig hordoztam magamban!
Igen,sok munkát igényel,hogy:”ezekből az álomfészkekből előjöjjenek az álmok, és ? a célhoz közeliek ? valósággá váljanak”
Köszönöm nagyon értékelt hozzászólásodat!
Igazán örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Szép napot!