Szürke lombú
fák
hajolnak rám
ha fázom.
Fekete sarkú
szobák
riasztják az
álmom.
Bennem
torlódik sok
ezernyi
év.
Bennem
egyesül sok
vándor
nép.
Egyé lesz,
keveredik
múltam minden
rétege.
Egyként feszül
bennem minden
ősöm hitének
szövete.
Erős kapcsok tartanak.
2 hozzászólás
Gondolom amolyan haiku-nak szántad. Tehát modern. Ebben nekem az tetszik, hogy mégis normális mondatokban szerkesztetted. Érdekes a felépítése, a téma, egyszóval: tetszett.
Üdv. Kata
Szép napokat kívánok!
Szervusz Finta Kata!
…nem is tudom… szerintem csak úgy írtam, minden különösebb elhatározottság nélkül.
Ezek a gondolatok voltak bennem… és tartanak még most is, csak nem annyira erősen. Most éppen más az érzés, ami legerősebben bennem feszül…
Köszönöm a kedves szavakat!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu