Ma tíz után keltem.
A Szülői ház udvarán
délelőtt is ősz van,
így nem kések
semmiről se le.
Tudni kéne, kinek építsek oltárt,
mert valamit áldozni kell.
Valamit mindig áldozni kell.
Ősszel a hagyomány szerint
elsorvad minden.
S én a semmiből mindig újjászülök,
hogy tovább éljen a hagyomány.
Kinek építsek oltárt
ebben a lassú sorvadásban?
Kié nem dől le, amíg meghalok,
amikor meghalok?
És hogy legyek
mindig magam az áldozat?
Mi van, ha az anyák sem értik ezt…
3 hozzászólás
Kedves lowcallbus!
Ami a versben – tartalmát tekintve, – nagyon mély gondolatokat fogalmazol meg. Az tetszik a legjobban, hogy újat igyekszel mutatni. Nem a lerágott csontokkal operálsz.
Ami a formaiságot illeit, hiányolom a rímeket, a rímképletet Viszont azt tudnod kell, hogy ebben a tekintetben elég "maradi" vagyok. Számomra akkor egész egy vers, ha rímek zárják a sorokat, s mivel ez csak az én szubjektív véleményem, ezért természetesen elfogadom, hogyha Te másként érzed. S ettől az írásod még nagyon értékes.
Gratulálok hozzá: A.
Szia!
Megrázó, megfogott. Nem is tudok rá igazán mit mondani. Tetszik, még megemésztem!
Hali, Kini
Tudod, nagyon tetszik.
És leszek olyan gonosz, és tovább írom a hozzászólásom, csakúgy ridegen, habár ehhez a vershez nem való sztem.
Szóval egyrészt jó a keret, hogy az elején és a végén is családi kapcsolat van (Szülői ház és anyák). Viszont ami nekem iszonyat furcsa benne (nem rossz értelemben, eggyszerűen szokatlan), hogy két féle kapcsolatot kapcsolsz össze, egyikkel foglalod keretbe a másikat, és ettől olyan kihalt. Amire az utolsó mondat rásegít,-> olyan halott kép a haldokló (halott) keretben.
Engem nem zavarnak, hogy nincsenek rímek, kissé furcsa lenne erőteljes ritmikával, összecsengő rímekkel…és egyáltalán, dinamikusan olvasni ezt a verset.
Egy kapcsolat kertjében egy kapcsolat oltárát építenéd, legalábbis nekem ez elképzelhető a sorokat olvasva. És így megint kapcsolat övezné a kapcsolatot.
De egyedül vagy…
Szóval érdekesnek tartom a verset.
Talán nem ide kellett volna írnom ezt a fejtegetősdit, de mostmár mindegy, remélem nem gond.
A forma. Nem zavaró így olvasni, csak még emeltebb lenne valami szabály szerint. Bár azt hiszem a forma az ami leginkább az alkotóra tartozik amíg még esztétikusan (ne úgy érts hogy a tied nem az) néz ki a mű de azért megemlítem.
"És hogy legyek
mindig magam az áldozat?" -hmmmm.
Ezt a művet az oldal színvonalas alkotásai közé sorolnám.