Hunyt szemmel még emlékezem,
bolyongok kábán egy álomképben,
ahol semmivé halványult az élet.
Az álom vallatott a rebbenő éjben,
mi boldogított, miért fájt az élet?
Keresztet ácsolt a bűn, a félelem,
holt egészben ott volt a törmelék,
amit most láttam, színes palástban
semmi más, csak káprázat csupán.
Álom szirtjeit a végtelen beszegte
s váratlanul rám rontott a hajnal.
Virágzó cseresznyefák ágain szél
kuporgott, a rezzenéstelen csend
kíváncsian bámult be ablakomon.
Káprázat
By oroszlán
14 hozzászólás
Kedves Ica! Ez tényleg káprázatos! El tudod varázsolni az embert rendesen! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm kedves Laci.
Szeretettel
Ica
Kedves oroszlan!
"Álom szirtjeit a végtelen beszegte"
Nagyon ´´ertékes gondolataidra
szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm kedves Sailor.
Üdvözlettel
Ica
Kedves Ica!
Szép vers. Nekem főleg az utolsó három sor tetszik.
Szeretettel: Kati
Örülök, hogy tetszett kedves Kati!
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Gyönyörűek a képeid, megszemélyesítéseid. Remek lett ez a versed is! 🙂
Szeretettel: Klári
Köszönöm kedves Klári a megtisztelő h.szólásod.
Szeretettel
Ica
Drága Icám !
Ezt csak Te tudod és leírni is csak Te.
Művészi 🙂
Szerintem ide nem is kell több szó, a versed magáért beszél.
Ölelésem : Zsu
Megtisztelő a véleményed drága Zsu!
Köszönöm szépen
Ica
Szerettem olvasni a versed, kedves Icám!
Jó hatást tett rám.
Felért egy meditációval.
Nem túlzok. Ez van.
Szeretettel ölellek: Ildikó
Ildikó drága köszönöm neked a kedves soraid.
Öleléssel
Ica
Szia!
Szép verset írtál. A fájdalom, a félelem előjön az álomba, de az ébredés:
Virágzó cseresznyefák ágain szél
kuporgott, a rezzenéstelen csend
kíváncsian bámult be ablakomon. oldja az esetleges rossz álmot. Nagyon tetszett. üdv hundido
Örülök kedves hundido, hogy tetszett a versem, köszönöm!
szeretettei
Ica