a könyv mint a kapu kitárul foglal magába
áraszt új tudást magad vagy eléd ömlik
millió évnyi vágyakozás betűk képek rajzok
életek könyvbe foglalt könnyek édes emlékezet
fájdalom lapjai hordozzák ha fáj dalom
szörnyek szörnyetegek és Édes Annák
hoznak okoznak agyadban létrejövő képzetet
ötszáz éves robbanás a világon a legnagyobb
a Krakatau nem okozott ilyen változást
mint ez az egyszerű fametszet a sokszorosítás
a papírra álmodott világot átalakító nyomtatás
minden a könyv a benne rejlő rejtelem
a kézbe vehető illatos sejtelem
én írtam és te olvasod megérted amit gondolok
te írtad és én olvasom ti írjátok és hordozom
a polcomra felteszem az ágyam mellé fektetem
velem van ha utazom s vele soha nem unatkozom
a könyv az életem az otthonom
majd beleképzelem magam benne a világ
egy lapon megjelenik benne a holnapom
a tegnap a ma a gondolat a gond a szépség a hódolat
a csúf a bűn és a bűntudat a könyv a könyvtár
a gyűjtemény az érték és a kétely a silány közlemény
az ember az elme mely elmereng
az írt kép melyet bámulok a csoda melyen ámulok
siratom ha tűz éget el fáj ha lapjaid tépik el
vele a magányom tűnik el
a könyv mint a kapu bezárul de mindig újra
nyithatod üzenetet hordoz a világról
minden örömről bajáról –
2 hozzászólás
Kedves István!
Nagyon kifejező a versed. A könyvvel én is így vagyok. Az internet és multimédia világában is valahogy meghittebb, személyesebb tárgy a könyv. Valóban nélküle nem itt tartana az emberiség.
Gratulálok versedhez, mint könyvszakmában dolgozó is!
Üdv.: Alberth
Kedves István!
Nagyon tömören nagyon sok jót és szépet írtál a könyvről, az olvasásról, annak rejteles voltáról és sok másról. Egy gondolatot emeltem ki közülük: "minden a könyv a benne rejlő rejtelem", de szinte valamennyit említhetném.
Egy megjegyzésem hozzá: Mégtöbbet érne, ha mondatokba foglaltad volna. De az is lehet, nincs igazam.
Nagyon tetszik a tartalma.
Üdv. Kata