Karácsony alulnézetben

Itt a tél,
hideg a szél,
halkan beszél.
Pihen a természet,
hagyja az egészet.
Pihennek a kertben a fák,
a folyóban a rák,
sufniban a pecabot, a szák.
Fenn hunyorog ezer lámpás,
az udvaron csámpás
macska oson,
azt nézi, hogy taposson
magának a hóban utat,
miközben egér után kutat.

Várod, hogy végre a szeretet,
szívedben átvegye a főszerepet.
Várod, hogy a komor tél Szenteste,
havat még tüsszent-e, s te
ünnepelhetsz-e fesztelenül,
miközben a Karácsony a képbe lép nesztelenül.

A házban is nagyon várják az ünnepet,
életükben a Karácsony kitüntetett
helyet kapott,
a többi ünnep ehhez képest kopott.
A családban senki sem gizda,
mert nem szegény a gazda,
ott áll a ház előtt a Mazda.
Azért van mit aprítania a tejbe,
mert van itt helybe’
földje jó néhány hektár,
ezért mindig tele van a magtár.
Az ország asztalára kenyeret
ő kanyarít,
mert kíméletlen időben,
mikor jobb lenni idebenn,
dagasztja a sarat,
vet és arat.
Mintaszerűen tartja a jószágot,
bár az nem áraszt jó szagot.

Mivel a család szereti a hasát,
a böllér a vasát
minden Karácsony előtt, egy-két röfibe
döfi be.

Egy magában bízó,
díjnyertes hízó,
ezt kikéri magának,
lehetőséget ad a fogának,
hogy a karámba’,
beleharapjon a böllér farába.
De ha van elég vér a böllér pucájában,
a végén az, már nincs a gazda kocájában.

Nem tagadja senki,
hogy a sonka,
a kocsonya, a hurka,
– a hurka belseje és burka –
fő helyen áll a karácsonyi asztalon,
evésre marasztalón.
Rajongva szereti a család még a pontyot,
a jó nagyot, nem holmi ponty porontyot.
Az anya édességet is tálal,
jó néhány tállal,
rajtuk tömény
a sütemény.
Az asztal melletti üveges polcon,
– úgy heten vagy nyolcon –
szeszek hosszú sora,
pezsgő, sör, a szomszéd savanyú bora.
Csordultig tele a kirakat,
de a gazda a szekrénybe berakat
az asszonnyal még borokat.
Hatékonyan, élvezettel falnak,
csak néha-néha dőlnek szuszogva a falnak.
Rohamosan fogy az asztalról az étel,
ez alól a kocsonya sem kivétel.

A család a házban jól van,
de kinn az ólban,
minden sertés sorstárs mélyen átérzi,
milyen az, ha a kolléga a böllér kötényét átvérzi.
Ezért annak senki sem örül,
hogy egy hely megürül
a vályú körül.
Ki az, ki ezután sorra kerül?
Ilyen dicstelen egy kocsonya
Karácsonya.

Kertre néz az ablak,
szemben van a paplak.
Az idő: nulla óra nulla,
a hó csendesen hull a
világra,
mint egy bezárt szirmú virágra.