(Iker-szonett)
1.
Ünnepre szólít a harang e napon
a téli tájra néma csend borul.
A díszbe öltözött hívők serege
hálatelt szívvel siet a templomba.
Názáretben a Kisded megszületett,
hozzá az utat üstökös mutatja,
bárányok mellett nyugszik jászolyba,
leszállt a Földre megváltani minket.
Fénytől csillogó pelyhekben hull a hó,
– ünnepi díszben pompázik a táj –
hófehér paplanja lelket simogató.
Havas úton sikló szánon érkezünk
– szívünk megtelve várakozásokkal,
ma este mind a Kisdedet köszöntjük.
2.
Hajléktalan ünnepe
Templomi orgona zengő hangjával
karácsonyi ének száll a magasba,
csillogó fenyők illata vegyül a
tömjén füstjébe – oltár két oldalán.
Szakadt cipőbe, rongyos ruhájába
éhes hajléktalan görnyedt testével
halad a templomban lassú léptekkel,
az égő gyertyákat tán' nem is látja.
Mellékoltárhoz igyekszik remegve,
a jászolban nyugvó Kisjézus elé,
kezét összetéve térdel előtte, s
behunyt szemével, imádkozik csendbe'
– majd föltekint az ünneplő tömegben –
ellankad teste, s elhagyja a lelke.
**
24 hozzászólás
Kedves Kata!
Mindkét szonetted szép. Az első a karácsony ünnepélyes hangulatának hiteles megjelenítéséért, a másik a szomorú fájdalom miatt, mely megdöbbentő hatásával az ünnep meghittségéből kissé kizökkent és gondolkodásra ösztönöz.
Gratulálok!
Alberth
Kedves Alberth!
Nem tudom miért, de nekem így ünnepek előtt különösen, mindig eszembe jutnak a hajléktalanok, a nincstelenik. Mi is sokszor gondolunk arra, hogy nehéz az élet, sok minden kellene – ami ugyan nélkülözhető, s olyankor jutnak eszembe, akik hidegben, éhezve élnek…
Tudom, a versem két véglet, de ezt szándékosan írtam így, hogy sokaknak jusson eszébe az, hogy nem mindenki ünnepel meleg szobában.
Köszönöm a látogatásodat
szeretettel: Kata
Kata kedves!
Már megint oly szépeket alkottál. Számomra a második nagyon megható. Gratulálok szeretettel!
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Tudom, lehangoló a második rész, de nekem sokszor eszembe jutnak, bár azzal nem sokra mennek a nélkülözők. Ha én gazdag lennék… berendeznék én is egy olyan helyet, ahol meleget és élelmet kaphatnának. Csak azt nem értem, hogy régebben nem volt ennyi hajléktalan.
Köszönöm, hogy elolvastaad a verset és örülök annak, hogy tetszett.
Szeretettel: Kata
Gyönyörű, meghitt és a második rész szomorú!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Tudom, hogy szomorú, de nekem sokszor eszembe jutnak – főleg ünnepek előtt, hogy amíg mások meleg szobában, karácsonyfa és ajándékok, finom ételek mellett ünnepelnek, addig sokan éhesek, fáznak, s hányan (?) megfagynak a hidegben…
Ez borzalmas.
Köszönöm a látogatásodat
üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szép és megható!
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Köszönöm elismerő szavaidat. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Egyszerűen: mindkét szonett gyönyörű, a második szomoú is egyben.
Üdvözlettel: Túri Imre
Kedves Imre!
Örülök, ha tetszettek a soraim, és köszönöm, hogy meglátogattál. Máskor is szívesen látlak.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Szia Kata! 🙂
Gyönyörű gondolatok, tiszta szívedből szólnak érző lelkekhez. A képek beszédesek, néhol marcangolóak, máshol meghittek.
Tartalmilag minden benne van, még több is! Ezért adtam a csillagokat. 🙂
A rímeken még csiszolni kellene szerintem, bár én is csak zöldfülű vagyok a szonettek világában.
Nagyon tetszett, igazi karácsonyi írás! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, ha tetszettek a versbe szedett gondolataim. Különösen köszönöm, hogy őszintén leírod azt is, amit gondolsz. Tudom, hogy a rímeken még csiszolgatnom kell. Ezt a verset most ünnep előtt föl szerettem volna tenni. Úgy szoktam, hogy utána is mindig javítgatom, amikor kezembe kerül. A többi szonettet is előszedem, és javítgatok rajtuk.
Azt is tudom, hogy nem vagyok olyan remekíró, hogy azonnal kitűnőt alkossak.
Az önbírálatom is mindig működik.
Köszönöm szavaidat
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mindkét szonetted nagyon ott van.
Minden benn van aminek ilyenkor lenni kell.
A másodikban kivetítést látok, de azért remélem idén nem a könnyeinkkel tápláljuk a tenger vizét.
Szeretettel ölellek
Anikó
Kedves Anikó!
Örülök, hogy nálam jártál, s annak is, hogy jó véleménnyel vagy róla. De tudod, ezt föltettem, még utólag is szoktam rajta változtatni. Erre is ráfér még.
Azt én is remélem, hogy karácsonykor nem kell szaporítanunk a sok-sok ótól fölsazaporodott vizt szegény országunkban.
Rám is fér kicsit jobb hamgulat.
Szeretettel ölellek: Kata
Kedves Kata!
Még csak most találtam rá a szonettjeidre… Én is úgy vagyok ezzel, mint Kankalin; szeretem az írásaidat akkor is, ha esetleg verstani szempontból nem hibátlanok. A helyesírás mindig pontos… a megfogalmazás mindig szép… és a gondolataid is értékesek.
A kedvenc versszakom a következő:
"Fénytől csillogó pelyhekben hull a hó,
ünnepi díszben pompázik a táj –
hófehér paplanja lelket simogató."
Ez gyönyörűszép (de az egész vers az). A második vers pedig önmagáért beszél…
A szonettről röviden annyit írok, hogy eredetileg időmértékes vers, azaz úgy írták, hogy szabályosan váltakoztak benne a rövid és a hosszú szótagok. Először rövid szótag, aztán hosszú… és a rím is kötött volt. Ez volt az eredeti… Viszont olvastam már gyönyörű szonettet itt is, amelyik nem volt ennyire fegyelmezett, mégis zseniális.
Én inkább olvasni szeretem a szonetteket; talán nem tudok olyan fegyelmezett lenni 🙂 hogy végigvigyem…
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Mindig örülök, ha olvasod a verseimet, tudom, jól ismered a verstant (én már olyan régen tanultam, s azóta annyi nehéz év telt el), hogy abból nem sok maradt. Viszont örülök a tanácsaidnak. A korábbiakban önként és a kérés-kérdéseimre adott válaszokat is összegyűjtöm, s nagyon sokat tanulok belőlük. Nem szégyellem, hogy most is tanulok. Örömmel teszem.
Megszerettem a szonett formát, bár a rímképletét nem tartom könnyűnek, s a felolvasásához is érteni kell, hogy bejöjjön a hangzás. Amit most hozzátettél az eddigi ismereteimhez, annak nagyon örülök. Ismét újabb, amit fel tudok használni a jövőben.
Az előírt-említett fegyelmezettséget nem könnyű betartani, s én úgy vagyok vele, hogy ha felolvasom és – szerintem jól hangzik, akkor megelégszem vele-egyelőre. Most pl. korábban tettem föl a verset, s ma akartam a kissé átjavítottal kicserélni. De majd máskor.
Köszönöm, amit elmondtál, sokat számít nekem.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szép, megható szonettek. Igazi lélekre vall, hogy ezen az ünnepen sem felejtkezel el a hajléktalanokról.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Nekem gyakran jutnak eszembe a kitaszítottak, bár itt vidéken nem olyan fltűnő, mint a fővárosban. Nem tudom miért van az, hogy korábban sosem volt annyi hajléktalan…
Nem hiszem, hogy ezen ne lehetne változtatni.
Köszönöm, hogy meglátogattál és értékelted alkotásomat.
Szeretettel: Kata
Hát igen… az a második!… Felettébb meghatott!
Csak ennyit írok, mert hosszú, bús, komment lenne…
De megnyitott bennem egy kaput… köszönöm…
Köszönöm a válaszát, nagyon kiváncsivá tett, nem baj, a hosszabb kommenteknek joban örül az ember, mint a rövidnek. Ha nem akarja közzé tenni, írja meg levélben, s igérem, hogy megtartom magamnak.
Köszönöm a látogatását.
Üdvözlettel: Kata
Drága Katám!
Nagyon tetszik a léleksímogazó versed. Mindíg mondtam a versben lehet bujkálni a sorok között, de végleg elrejtőzni soha. Ebben a versben is megmutatkoztál igazi valódban. Együttérző,lelkeket ünneplőbe öltöztető verset írtál.Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Drága Valika!
Igazán örülök, hogy Te is meglátogattál, s elolvastad a versemet, melynek egyik fele elég lehangoló, tudom, karácsonykor talán nem is erről kellene beszélni, de nekem mindig eszembe jutnak.
Közönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
Gyönyörű szonett…mindkettő.
A második szívbe markolóan megható.
Köszönöm, hogy olvashattalak.
Kedves és meleg szavaidat nagyon köszönöm. Igen, nekem különösen ilyenkor ünnepek táján, és főleg hidegben gyakran eszembe jutnak, s szinte lelkiismeret-furdalást érzek, amikor meleg lakásban ülök.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata