Megfagyasztottam mindent, amit csak lehet.
Lelkemben a sóhajt, a tekintetemet,
kezemet elhagyó érintéseket,
a mosolyt arcomon, a hangomat,
a szívemet, s végül magamat.
Mindezt azért, hogy ne fájjon…
Most közeleg a Karácsony,
s vele
a Réges –Régi Rege…
…a jászol melege
hozzám is elér.
Talán visszatér
lelkembe a béke.
Szemem ég,
(olvad a jég?)
torkom kapar,
hamar
zsebkendő után kutatok;
Nem tudom, sírok, vagy olvadok?
6 hozzászólás
Szia! Nagyon érdekes, szép megközelítés, de a cím kevesebbet mond, laposabb, mint maga a vers. Üdv, Poppy
Szép és jó vers! 🙂
Inkább olyan köztes állapot..
De kívánom, hogy a "jobb"-legyen, és jöjjön inkább a béke..
Szerintem már olvadsz! Na jó! egy -két könnycsepp nem fog látszódni olvadás közben – Kedves Gyömbér átéreztem a folyamatot! Jó olvadást kívánok:):)
Gratulálok nagyon jól megírtad!:)
Én is úgy gondolom, mint sleepwell,
kiolvadsz mire eljön az este..:)
Szomorú vers, de eljön a lelki béke.