Karácsony küszöbén
már fenyőillat vesz körül,
kin a fényes házak között
könnyű szélangyal repül.
Hideg öleli a világot,
de benn jó meleg van,
minden szó szeretve bújik
és mosolygunk mindannyian.
Most nem látom az égen
azt a fényes csillagot,
miről hittem régen
ott angyal lakott.
…..és vártam eljön
beterít selymes álom,
szikrázó csillag nyílik
hajnali jégvirágon.
Belép halkan, betakar,
homlokomra csókját nyomja,
hajam fürtjei közé,
pergő könnyeit fonja.
Mi lenne szebb ajándék,
mint újra látni őt,
kezét fogva jó erősen,
hisz a gyermek felnőtt.
De elhagyott az az angyal,
rég az égen túl repül,
azóta társamul már
a szótlan magány szegül.
Pedig most örülni kellene,
hisz boldogan öleli át,
lelkünk a törékeny szeretet,
ledöntve hétköznapok falát.
Most mind itt vagyunk,
mégis egy angyal hiányzik,
kicsordult emléke ragyog,
de lelkem most a melegben is fázik.
4 hozzászólás
Nagyon szép és megindító karácsonyi vers. Minden egyes sora megérint. Gratulálok, barátsággal: Madár
Köszönöm szépen. Boldog ünnepeket.
Barátsággal: József
Gyönyörű versedhez
szeretettel,
elismeréssel, tisztelettel gratulálok!
Zsuzsa
Nagyon szépen köszönöm.
Legyen csodaszép hétvégéd.
Szeretettel: József