Karácsony volt, s a nagy hóban
mentem mikor kicsi voltam.
Sűrű pelyhek ahogy estek,
megtaláltak, nem kerestek.
Házmester volt a nagymamám
sok gondja volt két unokán.
Úgy tartott el egykor minket.
ajánlottuk kezeinket…
Mivel elesett szegényke,
s minden reménye hogy lépne.
Annyira fájt az ő lába,
nem jöhetett az utcára.
Így a szép Karácsony esten
havas járdát sepregettem.
Arra járt egy rendőr bácsi,
s egyre jobban kezdett fázni.
Végül aztán hozzám lépett,
"kicsi fiam, kérlek téged!"
Így szólt hozzám, akkor éjjel;
"nagyon fázom, nékem nézd el!
Van nekem egy jó ötletem,
én a havat elseperem.
Nem ráz az Isten hidege,
s így hamarabb mehetsz te be."
És akkor én odaadtam,
a seprűmet hóban, fagyban.
Ő dolgozott én helyettem,
s a munkától mentve lettem.
Hamar kész lett, s már nem fázott,
a járda is úgy pompázott.
Hogy nem tudtam volna én sem
felseperni olyan szépen.
Megköszöntem hogy segített,
s a boldogság már repített.
Vissza a mi kis szobánkba,
karácsonyfás boldogságba.
4 hozzászólás
Kedves emlék! Biztosan sosem felejted, ezért róla e szép versed.
🙂
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Igen, feledhetetlen emlék. Büszke voltam rá, hogy egy igazi rendőr komolyan szóba állt velem és segíthettünk egymáson. 5-6 éves körüli lehettem. Karácsonyi ajándék volt. 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Alberth
Kedves Alberth!
Örüljünk a karácsonyi emlékeknek!
Legyenek szépek…
Gratulálok, Judit
Köszönöm, kedves Judit! Talán az Jézuska is küldhet ilyen segítő angyalt rendőr képében egy kisgyereknek. 🙂
Üdv.: Alberth