Néki nincs karácsony, soha,
ő nem ad, nem is kap, soha.
Néki nincsen semmije se,
vászon- és ecsetje… nem kell!
Egy kavicsdarabkát markol.
Véle rajzol égbe-földbe,
tőle származ' zöldje-kékje.
(És ha kell, bemártogatja
vízbe, légbe, nyálba, sárba.)
…
(Néki nincs fenyője, az se.
… mégis, ott van.
És terem, megérleli a
dinnyét, kiflit, aranyalmát.)
Néki nincsen toll- papírja,
szalmaszálat vesz kezébe,
rájaírja az ajtóra,
és kivési a falakra…
És belé a csontjainkba… :
"Ki itt belépsz, sose féljél,
ha rád köszönt sürű éjfél."
Nem dalol karácsonydalt, nem.
Nem szerez karácsonydalt, nem.
Mert helyette és helyette
komponálja a szeress-dalt.
És utána zongorázza
vagy dobolja, trombitálja.
Mégis egy karácsonydalt is.
2 hozzászólás
Kedves Madár!
Gyönyörű verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napokat kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa
Különleges a versed. Nem egyszeri olvasást igényel.
Egy kavicsdarabkát markol.
Véle rajzol égbe-földbe,
tőle származ' zöldje-kékje.
(És ha kell, bemártogatja
vízbe, légbe, nyálba, sárba.)
…