Az ablaküveg
ziháló, hideg csendjét
verebek ordítása töri,
miközben hópelyhek karolják
idegesen egymást – ünnep van,
emberek sietnek el önmaguk elöl
a fenyőszagú szeretetbe…
Az ablaküveg
ziháló, hideg csendjét
verebek ordítása töri,
miközben hópelyhek karolják
idegesen egymást – ünnep van,
emberek sietnek el önmaguk elöl
a fenyőszagú szeretetbe…
4 hozzászólás
Az ünnepeink egyre idegesebbek, mivel mi is azok vagyunk, de egy-egy ünnep alkalmával próbálunk belebújni a szeretetbe, egy ölelésbe, egy távoli baráttól jövő kedves gondolatba, mert enélkül talán mi is megfagynánk. Nem hagyományos karácsonyi vers, de tőled pont ez vártam kedves barátom.
Ölellek:
Hanga.
szia Hangám!
No igen, nálam a karácsony gondolatisága sosem hagyományos! Örülök, hogy Te vagy az első aki erre ráérzett és meg is osztotta velem!
köszi és ölel
leslie
Valami ilyen (is)… sajnos…
Nagyon jól "megfogtad"… megérintett… így jóval Karácsony után is…
Azért én szeretem a karácsonyt… Kicsit újra gyermek lehetek… Kicsit megáll az idő, a rohanás – egy estére. "Az erre vártunk egész évben érzése".
Persze, a vers azért jó. Igen, így is lehet látni és lefesteni költeménnyel…
Köszönjük az őszinte írást, üdvözlettel Á. E.