Hideg tél tombol odakünn a tájon
a meleg szobában a karácsonyt várom.
Ünnepi asztalra készül a sok étel,
sütemény- és pecsenye illata
egybevegyülve száll a magasba’.
Karácsonyfa díszítésre várva –
sok-sok apróságot rakunk majd reája:
csillagot, csengőt, aranyalmát,
a fa alá Kisjézus jászolát.
**
A liget zúzmarás fái alatti padon
valaki ruháit összehúzva,
rongyaival hideg testét takargatja.
Arca már, átfagyva,
kimeredt szemmel tekint a magasba.
Eszébe jutnak a régi karácsonyok,
amikor még kisgyermekként
családjával boldogan,
meleg szobában várta a karácsonyt.
Már nincs senkije, aki gondját viselné,
ki gondolna rája,
téli hidegben meleg étellel kínálja;
kitaszítva, elfeledve él egymagába’.
**
Kihűlő teste gondolatban átmelegszik,
látja kedves édesanyját, amint
karácsony ünnepére süti a mákos-kalácsot,
főzi nagy fazékban a töltött-káposztát.
Üres gyomra korog,
teste megremeg, arca fölragyog
már érzi is az étkek ízét, aromáját.
Kinyitja a szemét, s ott áll előtte
a díszes kis karácsonyfa
tetején csillaggal, alatta jászolban Kisjézussal ;
már hallja a dalt, amit valaha daloltak:
„Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok…”
Arcára mosoly ül, utolsó erejével
feltekint az égre,
amíg a magas felé lassan száll a lelke …
6 hozzászólás
Hát elég szomorú karácsonyvárás lett a vége. De ez bizony így van, sajnos…
Szia Kati!
A meghitt kezdetet szomorú képsorok váltották fel. Sajnos, sokan éheznek és fáznak ezen a napon. Szívfájdító a vége.
Szeretettel: Eszti
Kedves Finta Kata!
Újra Karácsonyt érzek a versed olvasása közben! Köszönöm Neked, nagyon jó!
ali baba
Köszönöm, ali baba, hogy nálam jártál. Elnézést kérek, hogy csak most reagálok rá, de nem vettem észre.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Várjuk a karácsonyt ki így, ki úgy. Sajnos vannak akik szomorú szívvel nagyon rossz körülmények között, ahogyan versedben szomorú szépséggel megírtál.
Egy dolgot szeretnék felvetni, egy kifejezéssel kapcsolatban. Ez a szó a jászoly. Nem tudom , jól tudom-e, hogy ezt jászol-nak kell írnunk a helyesírás szabályai szerint.
Szeretettel: Túri Imre
Kedves Imre!
Köszönöm az érdeklődésedet és kedves szavaidat a versemről. Külön megköszönöm az észrevételedet is. Látod, az ember mindig tanul. Pedig ebben a szóban annyira biztos voltam, fel sem merült bennem a kétség, hogy jól írom-e le. Ugyanis akkor megnéztem volna a helyesírási szótárban. Talán abban keresendő a tévedésem, hogy palócföldön nőttem fel, ahol a falusi emberek a j-t, és ly-betőt különbözően ejtették ki, nem egyszerűen j-nek. S ez ly-el ejtették ki. Bizony, neked van igazad, s még egyszer köszönöm, és kijavítom a hibát.
Szeretettel: Kata