Meredt agyamra hull a csend,
fehér tükröt mutat,
helyet cserélve fönt s a lent,
meresztik talpukat.
Tótágast áll a fény, sötét
cseppekben elpereg,
barnába romlott híg sörét
lelketlen nepperek
árulják, isszuk; így forog
csenddé a némaság,
s így hagyják régvolt bátorok
rohadni vérvasát
tettnek és szónak. Hűlt tetem
a zsákba varrt jelen,
fáradt térdemre ültetem
utolsó éjjelem.
16 hozzászólás
Szia aLéb! Hát ez bizony tényleg "karcos" különösen a vége. Nagyszerű költeményt alkottál újra! Tetszett!!! Üdvözlettel: én
Szia Bödön! Örülök, ha tetszett, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
Kedves aLéb!
Sötét, mégis érzékletes karcolat.
Hogy miről? Hát a világképedről.
Nagyon tetszett:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Előrebocsátom, csak egy vers, nem napló :-). Egy pillanatnyi (legyen az bármilyen hosszú pillanat is) érzés, egy hatásra adott belső válasz ez a vers (is). Köszönöm szépen, hogy olvastad.
aLéb
Igen tudom, kedves aLéb!
Magamon is tapasztalom, hogy minden amit írok, egy pillanatnyi "keresztmetszet".
Mégis meg van benne a teljesség érzése.
Szeretettel gratulálok:
Ildikó
És ez így jó szerintem, Ildikó :-).
Köszönöm, hogy visszanéztél-
aLéb
Szia aLéb! 🙂
A címet már hallom is, egyre erősebben karcol. Olyan, mint amikor a táblán "sikítva" írok a krétával. 🙂
Kedvelem az összerendezett verseket, nálad mindig ilyeneket találok.
Miközben egyfolytában tótágast áll a világ, nekünk talpon kell maradnunk.
Az utolsó éjjel még messze, s mivel ez a gondolatod nem most született, máris erősítést kaptam. 🙂
Most is elgondolkodtam, és nagyon köszönöm, hogy verseid mindig erre ösztönöznek, mert a későbbi szembesülés mindig pozitív energiával tölt el.
Ennek épp a tótágas a lényege, amit kiválóan fogalmaztál meg, mert időtálló.
Nagyon szeretem a verseid, köszönök minden élményt, amit eddig megtapasztalhattam általuk. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, hogy így beleéreztél a versbe, köszönöm szépen a véleményedet. Külön köszönettel tartozom a rendszeres olvasásodért is.
aLéb
Kedves aLéb!
Ismét öröm volt olvasni Téged, köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Szabolcs, én pedig örömmel láttalak itt.
aLéb
Szia aLéb!
Kirázott a hideg. A "Karc" működött. 🙂 A remek "képeid" a lélekbe martak.
Ildikó
Szia Ildikó!
De régen láttalak… Köszönöm a véleményedet, örömmel olvastam.
Üdv
aLéb
Kedves aLéb!
Elolvastam a verset és nem próbáltam megfejteni. Hagytam magam az általa keltett érzés által "csak úgy" lenni. …és pontosan a "tótágas" érzés miatt nem érzem az "utolsó éjjel" nyomasztó létét.
…ismét egy remekmű!
Gy.
Gyömbér, nagyon köszönöm, hogy nem mentél el szó nélkül a vers mellett. Igen, itt most talán több az impresszió mint a tényszerű közlés, ezt (jól érzed) a tótágas erősítheti, így is szántam. Ettől az érzéstől valóban nincs éle az "utolsó" jelzőnek :-). Örömmel láttalak, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
Kedves Aléb!
Örömmel olvastam ezt a verset. Bár maga az impresszionizmus távol áll tőlem, ez az alkotás egy kicsit talán közelebb hozta. Pozitív versélményt nyújtott.
Üdvözlettel: Laca
Köszönöm szépen a véleményed, Laca!
aLéb