Addig karcoltam a porba, anyám hiába
mondta, kusza lesz a kép, nem tudsz
majd kivenni belőle semmit, s ez mind
igaz lett egy percig, míg felettem az ég
meg nem dörrent, s az esőcseppek, mint
sakktáblán a figurák ugrálva jöttek, és
úgy csobbantak bele a jelenbe, hogy
egy arc rajzolódott ki belőle. Volt szakálla,
szeme, lett belőle egy arc, ismerősnek
tünt, lelkemben még nem csitult a tűz…
dúlt a hiánya, és hiába vártam minden
este, most jött el ide a kertbe, négy után,
mikor homokba karcoltam délután. Anyám
nézett fátyolos szemével reám', és csendben
kért, hagyd, kusza lesz a kép, nem tudsz
kivenni belőle semmit, kezem megállt egy
percig… mert apám nézett fel rám, s mint ha
súgta volna, "jó lenne estig…"
S a sáros, barna homokot nézve, értettem
meg, már mindennek vége.
49 hozzászólás
Szia Marietta!
Ezen a verseden majdnem bőgtem, pedig ritkán fordul ilyen velem elő.
Fájdalmasan szép.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastál, és értékelted versemet.
Szeretettel:Marietta
Nagyszerűek ezek a belső rímek, ahogy átvezetik az embert egyik sorról a másikra. Érzelmileg is megfogott. Tetszett! -én
Kedves Laci!
Közönöm soraidat, ha tudott rád hatni, én ennek örülök.
Szeretettel:Marietta
Nagyon szép… Ide van írva, hogy meg kellene magyarázni, hogy miért ötös, de… vannak ám olyan versek, amiktől elakad az ember szava, és akkor hogyan is lehetne megmagyarázni? 🙂 Ez a vers is olyan… végigolvastam, és elakadt a szó is meg a lélegzet is… úgyhogy a magyarázat ennyi… 🙂
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Valóban, amikor én magam olvasok Tőled, Tőletek egy-egy verset sok esetben nehezen, vagy nem is tudok én magam sem írni hozzá olyan megjegyzést, amely elvárható lenne. Megértelek, viszont, az, hogy itt voltál, hogy megtaláltad benne a sajátos szépségét, ezt köszönöm nagyon.:-)
Szeretettel.Marietta
Kedves Selanne, hasonlóképpen érzek, mint barackvirág.
Szeretettel: Delory
Szia kicsilány:-) Örülök mindig amikor itt vagy. Köszönöm szépen Neked.
Puszillak:Marietta
Ez meghatóan gyönyörű! A könnyeimmel küszködök, kedves Marietta.
Nincs mit hozzátenni… nagyon, nagyon szép!
(Elolvastam "A mutatvány" című írásod, írtam hozzászólást!)
Szeretettel
Ida
Kedves Ida! Én pedig, nagyon-nagyon köszönöm, és igen meg vagyok hatódva a sok kedves hozzászólástól. Komolyan!
Szeretettel:Marietta
Kedves Selenne!
Formailag is – bár nem szokványos – szép a versed.
De a " tartalma", a lélek halk rezdülése, no az elérzékenyített.
Szívből gratulál Attila
Kedves Attila!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál, és írtál hozzám pár kedves sort. Megtisztelő.
Szeretettel:Selanne
Szia Marietta! 🙂
Szerintem az az erősséged, hogy spontán írod verseid, csak úgy dőlnek a sorok belőled. Csodaszépek mind, ezek is.
Élmény ide bejönni.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igen. Én nem tudok másként írni, csak úgy, hogy spontán. Legalábbis verset. Kevés ismeretem van verstanból. Fogok foglalkozni vele, majd, mert haladni csak ismeretekkel lehet biztosan. Mindig egy keveset araszolgatva. Köszönöm, hogy úgy érzed érdemes benézni hozzám is.:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
A belső rímjeid és a versszakok átkötése selymesen gördülékennyé teszik a verset.
Tartalmilag meghatóan szépet írtál, köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm szépen Zsóka. Nagyon jó érzés, hogy megérintett a versem, és örömmel tölt el, hogy lehetőség van itt arra, hogy átadhassam azt, amit szeretnék.
Szeretettel:Marietta
Drága Sel, ehhez már tegnap is hozzá szerettem volna szólni, de kidobott a napvilág, és juszt se léptem vissza.
Gyakorlatilag Kalin leírta előttem, amit gondolok.
Csupán Téged cáfollak, amit állítottál. De, igen, gyakoroltál Te, emlékezzél, a nyáron simán felvetted a kesztyűt a stílusgyakorlathoz 🙂
Szabadon áramlik, mégis költemény mindaz, amit írsz.
Valamiért megszerettelek. Nyilván nem véletlenül.
Drága Vagy!:-) Valóban felvettem azt a kesztyűt, és az, akkor nagyon kellett nekem, mint kihívás. Egyébként is azok az aprócska megmérettetések jó közérzetet tudnak biztosítani.
Az, hogy megszerettél, kölcsönös, és az írások kapcsán kialakult szimpátia elkíséri az embert egy úton. Köszönöm a sorokat Andrea, biztató, és törekszem arra fejlődjek.
Szeretettel ölellek:Sel
Kedves Selanne!
Sokadjára olvasom a versed, és most gondolom úgy, hogy írok hozzá. Tetszenek az elszórt rímek, mint kavics a tengerparton, mikor jobb, ha a lábunk elé nézünk, mert még belerúgunk egybe. A tartalom pedig úgy van elbújtatva, hogy az olvasó érdeklődését kellőképpen felkeltse. Az enyémet legalábbis sikerült felébreszteni, csodálatosan oldottad meg ezt, ahogy fűzted a mondatokat egymás után. Szinte szóhoz sem jutok, van benne valami egyediség, ami nekem abszolút bejön.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
A hozzászólásod amiatt fogott meg, mert valóban a verset amikor írtam, több lehetőséget szerettem volna feltárni. Az egyik a gyermek, aki nem tud mást tenni, mirt a homokba karcol,tehetetlenségébe, és a helyzetnek nem ura, mert nem beszélnek arról, hol az édesapja. És fantáziálni kezd…
A másik az anya, aki látja a viselkedést, de nem elég erős ahhoz, még, hogy beszélgessenek. Terel, menekül, és szenved.
Köszönöm soraidat, örülök, hogy kifejtetted véleményedet. 🙂
Szeretettel:Selanne
Ajaj, küldöm a lemaradt csillagokat.
Kedves Andrea!
Ha elfelejted a csillgokat, nem kell külön lapot kezdeni, azt utólag is beütheted, nem függ össze a hozzászólással – csak a tartalma!
Kata
Drága Marietta!
Már az előttem szólók elmondtak mindent…
Nagyon mélyen érintett versed, csupán ennyit fűznék hozzá!
Szeretettel olvastam: Tünde
Nagyon szépen köszönöm, a soraidat Tünde, örülök, hogy itt voltál nálam!
Szeretettel:Marietta
Olyan sodró, sodródó érzésem támadt a versed olvasva, Marietta, ez persze tudom, a megfutó rímek, a felpörgő történés, a külső és belső világ pulzáló változásaitól van bennem. A tartalom és a forma remek egységben van itt, a vers magába zár, látom és érzem fájdalmát, viharait. Tetszett a versed.
aLéb
Köszönöm szépen Béla, valóban sodrása van a versnek, amikor vissza-vissza olvastam írás közben, ezt megállapítottam magam is. Ez a lendület meghatározó, a versben. Tartalmilag , hogy elnyerte tetszésedet, az figyelemre méltó. Köszönöm.
Szeretettel.Marietta
Valami nagyon szép négysorost szerettem volna írni,
de a versed után nem tudtam mást, csak sírni.
Aztán rájöttem: hogy írhatnék én valami szépet?
Te már megtetted! S a gyönyör most engem éget.
Kedves Marietta!
Csak olvasom, olvasom, és remegek a gyönyörtől. Ez felejthetetlenül szép!
Szeretettel:
Millali
Olvasd-olvasd, amennyiszer szeretnéd, számomra ez jelentheti azt, érdemes írni.
Köszönöm szépen!
Szeretettel:Marietta
No, jól van, Marietta. Ríkassál csak meg! Megtetted. Pedig mennyire szerettem homokba rajzolni…
Hatalmas verset írtál, gratulálok!
pipacs 🙂
Jaj , nem akartalak megríkatni, egy gyermeki kifejezés a rajz, többek között és bizony, van amikor kibogozhatatlan, egyedül annak nem aki készíti. Köszönöm szépen, és értelek Téged,azt hiszem nagyon is.
Szeretettel:Marietta
Itt vagyok én is és gratulálok gyönyörű versedhez!!!
Egy élmény olvasni téged!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Nagyon szépen köszönöm Zsolti. Örülök, hogy olvasod verseimet, jól esnek soraid.
Szeretettel:Marietta
Kedves Mariette!
Sodort magával a versed, nagyon jó. A rímek, a képek, a gondolat remekül tükröződött vissza.
Gratulálok szeretettel: Adrienn
Köszönöm szépen Adrienn, hogy betértél hozzám.
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Kirázott a hideg. Annyira jó a versed. Nagyon mély érzéseket tudtál általa közvetíteni.
Nagyon gratulálok!
Szeretettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Igazán nagyon szépen köszönöm, öröm számomra, hogy sikerült átadnom azt , amit szerettem volna.
Szeretettel:Selanne
Nagyon jó vers lett, minden irányból megragadott. Gratulálok!
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Olyan a versed, mint egy elgurított labda, amely csak gurul és gurul egyre tovább.
Érdekesek a nem sorvégi, hanem sorközi rímjeid, s talán attól gurul tovább az érdeklődésünk is egyre előre, a következő versszakhoz.
Gratulálok a tartalmilag is kiemelekedő versedhez.
Szeretettel: Kata
Kedves Marietta!
Olyan a versed, mint egy elgurított labda, amely csak gurul és gurul egyre tovább.
Érdekesek a nem sorvégi, hanem sorközi rímjeid, s talán attól gurul tovább az érdeklődésünk is egyre előre, a következő versszakhoz.
Gratulálok a tartalmilag is kiemelekedő versedhez.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm, elismerő soraidat!
Szeretettel:Marietta
Megindító. Ez a szó jutott az eszembe…..
Köszönöm szépen szusi. Nagyon örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel:Selanne
Könnyeket csalsz a szemembe! Szép munka!
Szeretettel: Annie
Jaj, nem akartam! Köszönöm szépen, hogy elolvastad a versemet.
Szeretettel:Marietta
Gyönyörű vers…(igazi, mély)
Grat: Évi
Köszönöm szépen, Évi!
Szeretettel:Selanne
Szia Selanne!
Megkésve bár….:), de sosem kapkodom el a kommenteket.
Sokszor átolvastam ezt az alkotásod, és túlzás nélkül állítom, mint alig hozzáértő, a legjobb írásaid egyike, mert c s a k a Tiéd a benne lapuló történések sora. Úgy hullámzik, siklik, kapcsolódik egymásba minden gondolat, ahogyan a rajzod tette elevenné az édesapád vonásait. Egész megdöbbentő volt a gyerekkori önmagad. Képeket „láttam” rólad, s azt éreztem, mintha az édesanyád bentről, a konyhából szólt volna hozzád, ahogy figyelte, mit is csinálsz. Te folytattad mégis, amibe belekezdtél, és anyud hangja egyre közelebb ért, ahogy a kezét megtörölte, ahogy föléd hajolt, s szerintem együtt élte meg veled a csodát, amint az ujjaid keltettek életre, Na, hallod, rendesen meg tudod gyötörni az ember lelkét!
Szeretettel:
Valerie
Szia Valerie!
Nagyon örülök, és nagyon tetszik, ahogyan kifejtetted véleményedet a versről. 🙂
Bármikor érsz ide hozzám, megtisztelő számomra. Lelket gyötörni nem szeretek, ha mégis ez történt, bocsánat. Azért értelek ám, hatott rád. És ez jóóó! Köszönöm szépen!
Szeretettel:Selanne