Hófehér testemen fekete selyem,
Halotti lepelben ébred a lelkem.
Átfon, ölel, csillogó sötét,
Csókol, elaltat, érzem szerelme tüzét…
Szeretőm, hitvesem a fekete éj,
Halállal szőtt ágyán elrabol a szenvedély,
Övé leszek és meghalok, hogy megfoganjon a tűz,
A sötét herceg vágya végül kárhozat-nászba űz!
8 hozzászólás
Nagyon jó,ahogy az ellentétek küzdenek soraidban,jó.kis vers,Boldog ÚJ Évet.
🙂 Köszönöm, viszont kivánom Neked! Örülök, ha tetszik! 🙂
Kedves Dooren!
Nagyon tetszik a versed, könnyed, mégis érezni benne a vad érzelmi lökést, lüktetést.
Max. gratulációm!!
Üdv: Metal Koala
Szia Attila! Köszönöm szépen! 🙂 Magam is szertem ezt a verset.
Szia Doreen!Nagyon tetszik a versed, a fekete-fehér, szerelem! Fehérré változzon tisztán azt kívánom Neked!
Szeretettel:Selanne
Szia Selanne! Köszönöm Neked!:)
Egyszerűen mindig elcsodálkozom, és mindig ugyanaz a kellemes érzés fog el a verseid olvasása közben. Mintha te is az "édesen-sötét" stílus felé eveztél volna ezzel a verssel, ami mint megfogalmazásában, mint minden másban kifogástalan számomra! Csak gratulálni tudok!
Mély fejhajtással:
Serafis 🙂
🙂 Köszönöm szépen! 🙂 Ha neked tetszik, az már valami. Rám a te művészeted van nagy hatással. Szeretem az ilyen vagy hasonló verseket. Néha jó ez az "édesen-sötét" megfogalmazás… mert a vad énemből adok át egy keveset. 🙂