Karikatúrák

Bocsánat, hogy élek, de nagyon jó ember vagyok
csak jót gondolok és mindenkinek jót akarok –
elnézést kérek, ha olykor levegőt is veszek…
de anélkül furcsán, gyengén-bágyadva reszketek.

Segítek én bárkinek, bármikor, kérni sem kell
hozzád mézzel-mázzal szólni ajkam dehogy restell –
eszemben sincs magam többnek képzelni egy légynél
ám ha netán lecsapnál…szárnyamból istent tépjél.

2.
(a mulya)

Félszegségem pajzsom, dárdám, édes életbordám…
úgy teszek, mintha énemet engedném le torkán –
(már ha van neki torka, hiszen száját sem nyitja
és mikor nyitja, ó, mikor nyitja!: a szót irtja.)

Nem merek nevetni és nem merek szívvel látni…
gyorsan esnék át azon, mi épp három pipányi –
hogy múltnak fordulva öntsem belém a vakmerőt
félénkségből kiraktam már…két tucat temetőt.

3.
(a kivagyi vagy okostojás)

Mindenek tudója ím, eléd áll most, barátom!
huzatos szám széle folyton füstöl a parázson –
nincs olyan dolog, amihez én szólni nem bírnék
másokban ne, de bennem szíved örökké bízzék.

És ha mégis meggondolnád magad, mást kérdezve
majd rájössz, hogy járatlansága nagyon mérgezne –
mert én, csakis én vagyok az, ki tudja a választ
az összes kérdésre, mivel a csacska nép fáraszt.

4.
(a szó-zsoké)

Nyargalászó "lovasok" közt befutó a nevem
rólam mintát csakis egy betűdaráló vegyen –
kiforgatom mondandódat, a bélést átmosom
lánggal égő arcod esdi: elég volt a pofon!

Onnantól meg bámulhatsz ám birkaként az égre
egyetlen szem felelettel sem maradok késve –
úgy jársz velem komám, miként az egyszeri varga
gubanc ugrált hosszú cérnán ki-be az ablakba.