meztelenül izzó testedhez érve rabul ejt a gyönyör
és távolinak tűnik a másnap
mikor eljön a reggel és megkívánlak
hanyatt döntelek, úgy imádlak
csókjaimmal érintem a vállad
míg feledni próbáljuk a holnapot
karjaid közt csendben így halok
vágyak szülte tétova halált
s mint végtelen leplet simítom rád majd a magányt
3 hozzászólás
Szia Lázár !
Megint egy újabb gyöngyszem 🙂
Gratulálok : Zsu
Csodálatos a versed! Gratulálok!
Selanne
Kedves Lázár!
Írj, mert remek író vénával vagy megáldva! Nekem legalábbis tetszik az és ahogy kifejezed magad!
szeretettel-panka