Abendglocke
Ich wandre in der Fremde,
Der Abend dunkelt sehr,
Mich schmerzen meine Füße,
Das Herze wird mir schwer.
So finster diese Berge,
So düster dieses Thal,
So fremde diese Menschen,
Sie grüßen kaum einmal.
Die Straße nimmt kein Ende,
Schon frag' ich sorgenvoll,
Wo ich heut‘ Abend ruhen,
Heut Nacht mich bergen soll.
Da plötzlich tönt im Thale
Die Abendglocke fromm,
Und beut mir in der Fremde
Ein freundliches Willkomm.
Es sind die alten Töne,
Es ist der traute Klang,
So ganz wie in der Heimat,
Nun Herze sei nicht bang.
Sie sagt dir von der Herberg,
Wo du heut‘ Abend Rast, —
Sie mahnt dich an die Heimat,
Die du im Himmel hast.
Karl Gerok
Geboren 1815
Gestorben 1890
Esti harangszó
Idegenben lépkedek,
A este már sötét,
A lábaim gyötörnek,
A szívem is nehéz.
Oly sötétek a hegyek,
Oly kopár ez a völgy,
S mily idegen emberek,
Hisz senki sem köszönt!
Nem látszik utca vége,
S fejem aggódva kérd,
Hol pihenhetek végre,
Ma hol töltöm az éjt.
Hirtelen csendül völgyben
Az estharang, s zenét
Hoz nékem idegenben,
A szív üdvözletét.
A régi hangok árja,
Csengésük oly meghitt,
Olyan, mint rég hazámban,
Nem fájhat szívem itt.
Fogadóról szól: nézd meg,
Hol töltöd éjszakád, —
Hazád idézi néked,
Hol mennyet élted át.
Szalki Bernáth Attila