Üresség tolong a lelkembe néha
ha mélynek látszik az éjjeli ég,
pedig jó szagú virág, illatos lég
öblíti az álmok zöld mezején a
szerelemmel és képzelgésekkel vagy
vágyálmokkal mélyen álcázott karmát,
szégyellve, hogy vagyunk, de se hall, se lát
senki, nem tudjuk azt se, mi is az a karma…
Sorsban keresd ha szereted a zenét,
sorsod az is ha másoknak jót teszel,
karma ki dolgozik, soha nem henyél,
az is ha míg élsz mindig vidám leszel.
…. a Szeretet küldött bennünk a világra
…..dolgunk szeretni ha kell várva várva…
4 hozzászólás
Kedves András!
Elsörangú írá!
Sokoldalúan írod le,más Es más
írásaidban meggyözödéseidet!
…és tudod mi tetszik legjobban,ha állást is
foglalsz soha nem kéred annak egyedüli igazát!
Gratulálok:sailor
Szia András!
… s az is, hogy olvaslak… hogy mosolygok… s félárbocra húzom a számat… hogy értelek, s értem az űrt is ott belül… amelynek helye van: belső vákuumunk ha kívülről meg nem szüntetik, befelé nyit… s onnan árad, ami kitöltse…
Jó kis írás 🙂 megint egy képet kaptam önmagamról… hanyatt dőlve: vágyba, tehát szenvedésbe… szerelembe, tehát elengedésbe… bár nem szégyellnék helyedben sem semmit, hát mások helyett se: hiszen minden seb a szíven a lélek éke…
Körbe olvastam a "Karmádat" párszor, s csak az nem biztos számomra benne, körbe mikor ér?
Örömmel olvastalak! Sok jó dolgot találtam ma itt 🙂
Üdv: Gabe
Kedves András!
Szívem szerint szóltál!
Gondolatgazdag elmélkedésed nagyon tetszett,
Különösen ahogy befejezted!
Kedves Sailor, kedves Gabe és kedves Dóra köszönöm,hogy olvastátok