Álmok parancsára járunk körbe – körbe,
és megtör az élet, s csak hazugság a dőre
gondolat: – Kerten kívül is boldog lehetsz,
s lábunk a Földet, tüdőnk hajtja a szelet…
Vakuló szemmel nézünk száguldó telet,
– bár angyalok fújnak, még bús időt, s jelet
hátha észrevesszük mi az a szeretet -,
megyünk mint eleink – ó céltalan menet…
Ó, ha felnyílhatna a szemünk végre már,
s láthatnánk, hogy nincs túl messze a láthatár,
s hogy mindenki megvan, ha régen is született,
az örökké karnyújtás… s itt vannak veled…
1 hozzászólás
Húúúú, de régen láttalak én itt, és olvastalak. Jó költő vagy, a verseid mind ezt tükrözik, Szép amit olvastam újból. Gratulálok, András.
Szeretettel:Selanne