Miféle lét az ilyen
minek célja a vég,
nem ér öröm,
csak ömlik az átok.
Hét fájdalmas esztendő
elmúlt többször,
éget a szó
mi ajkadon átjön,
könnyes az arcom.
Kártyavár eldől,
nem tartják alapok,
létem pislákol.
Lábam emelném,
megoldás nincs.
Összeomlok.
13 hozzászólás
"Miféle lét az ilyen
minek célja a vég,"
elgondolkodtattál.Tetszik a vers.
Andi!
Pont ez volt a célom!
Köszönöm: Melinda
Kedves Melinda! Örök nagy kérdést feszegetsz ebben a rövid, frappáns versedben: "Miféle lét az ilyen, minek célja a vég"? Hadd feleljen rá a Madách-i idézet: "A cél megszűnte a dicső csatának. A cél a halál, az élet közdelem, s az ember célja e küzdés maga" ! Remélem jól idéztem! 🙂 Tetszett, klassz-ikus vers! Üdv én
Kedves Te!
Köszönöm, hogy rövid versemről Madách-i idézet jutott eszedbe. Megtisztelő számomra. Értékelésedet is köszönöm.
Üdv. Melinda
Ez bizony fájdalommal teli vers, kedves Melinda. "Megoldás nincs. Összeomlok". Itt tényleg nincs happy end. Az emberi élet, mint kártyavár. Egy életen át építjük, hogy egy napon, egyetlen pillanat alatt összeomoljon. A buddhista szerzetesek csodálatos homokmandalái jutnak eszembe, amelyet fáradságos munkával, hosszú időn át készítenek, azért, hogy végül lerombolják, jelképezve az állandótlanságot.
Szeretettel: Laca 🙂
Laca!
Percek alatt született e versecske, éppen az "összeomlás" után. A buddhisták jól tudják, építjük, építjük és a végén egy mozdulattal tönkretesszük és elmúlik. Hát körülbelül így jártam én is.
Mindig szívesen látlak nálam!
Melinda
Kedves Melinda!
Zavarba ejtő vers, mert én először Babits híres közéleti-társadalmi regényének címére asszociáltam, s innen közelítettem meg, s vetítettem a mára.
" Hét fájdalmas esztendő
elmúlt többször,
éget a szó
mi ajkadon átjön,
könnyes az arcom."
Tehát, nagyon ütősnek, igaznak érzem, szépen rejtve. Aztán innen úgy éreztem, hogy ez inkább személyes jellegű, magánéleti vonatkozású, már amennyire a magánt a közélettől el lehet vonatkoztatni, vagy burokban tartani, de ez sem vont le semmit a megalkotottság értékéből bármennyire is ingatag, mint a kártyavár.
Egyébként össze fog dőlni a kártyavár, már elindultak e az első dominók, hogy egymást sorba döntvén a várhoz érjenek. 🙂
üdv: Grey
Ja, szabadvers és haiku határán táncoló versedhez gratulálok. 🙂
Grey
Grey!
Köszönöm elemzésed és gratulációd. Dőlnek a dominók, jól látod!
Melinda
Kedves Melinda!
Csatlakozom Lacához!
Építs!
Az út a boldogság, nem a cél.
Ott úgy sem szabad sokáig időzni.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Milyen jó a meglátásod. Igen én mindig boldog akarok lenni és nehezen tudom elfogadni, hogy olyan nincs, hogy egész életünkben azok legyünk. Ma boldog voltam, mert a második unokám keresztelőjét tartottuk! 🙂 Megyek az úton tovább boldogan!
Köszönöm, hogy felvilágosítottál!
Szeretettel: Melinda
Érdekes a kérdés versedben, s talán megválaszolatlan is marad kedves Melinda !
Gratulám. Tetszett !
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsuzsa!
Néha az ember olyan kérdéseket tesz fel, amelyek megválaszolhatatlanok.
Köszönöm gratulációd!
Melinda