Kata a puma

Hosszú léptű, kecses puma
talpig sikkes, fényes szőrén
hanyatt esik a napsugár.
Prédának nézi az egész világot,
nem mondja á, dehogy mégis
minden idegszála megfeszül,
mikor vadászik.
Nagyvadra hajt, az apró, szürke egerek
nem érintik csavaros agyát, kis göröngy,
akadály, lábait kényesen átemeli felettük.
Érinthetetlen adja tudtul, határozott
lépte vékony vonalon halad, kilengése
szinte semmi, mégis utána néz ,
kortól függetlenül az egész város népe.
Ezt ő maradéktalanul élvezi, bőr cipője,
bőr kesztyűje, a legfinomabb minőség.
Extra minden cucca,
ő egy óriási festett macska.
Elegáns bundája gallérját feltűri,
körmeit pedánsra lakkozza.
Vibrálva sétál be a sarki cukrászdába,
krémest rendel málnaszörppel,
mert hasonlít a színe a vérre,
a magányos kandúrokra
vet egy kósza szempillantást,
majd királynőként tova vonul.
Puszit dobál jobbra- balra,
csücsöríti bájmosolyát,
a csinos kismacskákra
lenézően pillant,
elmúlik úgyis kis hülyék,
alattomban szétmarcangolna
minden bájos lelket, ha tehetné.
De, nem kell ide bonyolult leltár,
feljutott a látvány csúcsra, van nerc,
gyöngy és kristály,
mégis veszettül érzi magát.
Nyurga teste, aszottá válik,
látja a filmet, amire senki nem vesz jegyet.
Közben belül lassan hullik darabokra,
összeilleszthetetlen mozaik lesz, mert
önbizalma belül nulla, csak kívülről marad
látszólag, örökkön örökké,
a kecses léptű karcsú puma.