Élményvonat
Kevés megálló
Kint is bent is málló
Foszló világ
Bú s ború
Tocsogó pocsolya
Televizelve sárga
Átlátszóan látszó
Ürüléklével
Katarzisélmény
By MichelangeloBy MichelangeloBy MichelangeloBy MichelangeloÉlményvonat
Kevés megálló
Kint is bent is málló
Foszló világ
Bú s ború
Tocsogó pocsolya
Televizelve sárga
Átlátszóan látszó
Ürüléklével
3 hozzászólás
Kedves Michelangelo!
Kicsit furcsa ez a vers, mert az első hat sor belevisz vmi elmosódott utazásba, némi szentimentalista érzéssel-merengve a változásokon; aztán a befejező sorok túl nagy erővel rántanak ki ebből a vizelve és ürülék szavakkal és bár hatásos, számomra-némi gúnyon kívűl (lsd. cím)-nem derül ki, mit akartál üzenni ezzel a verssel. A köntös egyébként jó. Remélem nem bántódsz meg a véleményemen;)
Üdv: Áfonya
Nem dehogy is, egy irodalom szakkörön átbeszéltem már ezt a verset, pár emberrel. A cím tényleg nem jó, bár nem abból a szempontból, ahogy te említetted. Sokak mondták, hogy már a cím alapján tudták mire megy ki a játék a vers eleje után.
Üdv
No igen, számítani lehet egy kis iróniára… Ugyanakkor a vers végén az említett élmény nekem elmaradt… Őszintén egy eléggé vulgáris, hárombetűs szóra asszociáltam, melyet inkább nem írnék le… Nem mintha a vers "nagyon-rossz" volna, inkább az a fajta élmény, mint… mikor valami annyira rossz, hogy már jó. (lehet, hogy ez most nem érthető, de hátha…) Mindenesetre én személky szerint nem rajongok Ennyire a naturalizmusért. De talán a MÁV néhány dolgozója elolvashatná… [hű, mit kapok én ezért…]
Az azért pozitívum, hogy ezt olvasva szinte érzem a bomló karbamid szalmiákos illatát: ha nem is tetszik, ami a képen van, kifejezően van megfestve.
ui.: Szerintem magától értetődő, de azért rögzítem: Kinek nem ing, nem vesz magára!