Csak száguld velem az idő,
Már újra péntek, tűnőben az ősz.
Alvó állapot melyet felvesz a lélek.
Begubóz még jobban mint eddig.
Nincs szüksége csacska fecsegésekre!
A szokások jönnek napirendi sorba,
Míg tudod az út a fontos, a cél melyet kitűztél,
Buta szavak sokaságát majd elfújja a hideg téli szél.
Csak előre nézek, kattan a zár!
Indulatom visszafogom, míg a gonosz
Olybá tűnőn terjeszkedik,
Mint penész a vizes falon,
De hagyom.
3 hozzászólás
Szia Éva! 🙂
Az ősz és a tél különösen alkalmas, hogy borongós gondolatok szülessenek bennünk. Magukkal hozzák a melankóliát, több időnk van gondolkodásra. Miközben a napok, órák gyorsan múlnak felettünk, mi lelassulunk, ilyenkor jönnek elő a tűnődések.
Amíg ezt megtehetjük, van esély arra, hogy megpróbáljunk változtatni a “rosszon” – először magunk körül, ami később kihat tágabb környezetünkre is. Olyannak ismerlek, aki ezt teszi.
Örülök, hogy újra köztünk vagy. 🙂
Nagy örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kedves Kankalin a megtisztelő látogatásod. Valóban úgy van ahogyan írod. Van azért egy kis sértődöttség is mögötte ami szülte a versem. Szeretettel várlak mindig. Éva
“Buta szavak sokaságát majd elfújja a hideg téli szél.
Csak előre nézek, kattan a zár!”
Tetszéssel és értéssel olvastam ezt a versed is.
Szeretettel: Rita 🙂