Kátyának a Kártya vára,
kátrányba mártott
ideálja,
mégsem maradt stabil.
Pedig csak egy remegés,
talán nem is miatta,
mert akkor nem is tudta
mi a jattja,
csak a jaht ide-oda szelesfoka.
Az ideálljon matróz,
oda lépjen matorz,
ultra sittes,
ulti sittes
utasítások zavarták meg,
hogy melyik asztalhoz lépjen,
ahol sakkoznak,
vagy ahol építik a kártyavárat.
Nos ez okozhatta
az asztalban a remegést,
melytől a kártyák szanaszét,
a földfelé estek,
és a bábukra zuhantak.
3 hozzászólás
Ma csupa abszurdban van részem, és ez is nagyon tetszett, szellemes, itt-ott már a jóleső értelmetlenségig 🙂
Hanga
Nem tudnék jobban fogalmazni, mint Hanga, tetszett.
aLéb
Valóban abszurd, de érdekes.
Kata