Csak nézek.
Kifelé látni nem látó szemekkel.
Csak sírok.
Könnyem tüzes harmattal koppan a padlón.
Szívem fáj.
Bensőmben mardos a hiány,
Kínoz halálos rettegés,
Vergődik féltő remegés.
Csak hívlak.
Hangtalanul mormoló szavakkal.
Csak vágyom.
Lelkemmel összefonódva lelked megnyugtasson.
Kereslek.
Nemlátó szemem tükrében.
Fájó szívem érted kiált,
Szerelmed ringatására vár.
Csak várok.
Látom emlékemből éledő valód.
Csak érzem.
Elringatsz lágyan, karodba vonva remegésem.
Éledek.
Léted ölel szeretettel.
Elalszik már a rettegés,
Képtelen szerelemféltés.
1 hozzászólás
Nagyon jól visszaadtad a “zöld szemű szörny” által keltett érzések “kavargását”.
A vers szerkezete még érzékletesebbé teszi a zaklatottságot. Gratulálok!