vagyok
a bajban
elhagyatottan.
Gyilkos
tekintetek
merednek
felém,
kész
rémregény,
mint
tettek
szörnyeteggé
az ártatlanok.
Kusza
szálak
bolyhai
bonyodalmak
okai.
Nem
akarom
kibogozni,
szívemet
tovább
facsarni.
Legyetek
boldogok!
Égessenek,
ha azt hiszik,
boszorkány
vagyok.
Lelkem
szépségét
felfedezni
nem mertek
szemembe
nézni.
Hitemet
gyűlölködők
kedvéért
sohasem
cserélném.
Hogyan
mondjam el,
amit nem
lehet?
Igazamat
kivívhatnám,
fájdalmukat
előhoznám
bántóimban.
Ilyen áron
maradok
szemetekben
nagyon rossz.
Égő lelkem,
menekülj
a megsemmisülés
elől!
Elátkozott
vagyok,
kihaltak a
fényes
gondolatok,
tiltakozni is
erőtlen
dalom.
Rosszindulat
ármány és
csalárdság
ne élvezhesse
hatalmát!
4 hozzászólás
Igazad van, Sonly, amit én sem tolerálok, az a kemény rosszindulat, de szerencsére van azért sok jó ember is… Ne rejtsd el a benned lévő szépet és az erőt, mert egyedül azzal lehet legyőzni a "rosszat"!
Tetszett a versed!
Üdv: barackvirág
Szép és hosszú a versed, kellet görgetnem rendesen, de megérte.
Gratulálok. Wolf.
Kedves barackvirág!
Örülök annak, hogy meglátogattál. Igyekszem meglátni a szépet is, ehhez adtál most Te is erőt.
Köszönettel, Sonly:-))
Kedves wolf!
Akkor már remélem én is, hogy nem volt hiábavaló:-)) Köszönöm véleményedet:-))