Kávé és szerelem

Ónszürke, álmatag reggelen
forró fekete az ágyban.
Majd vállgödrömbe fekszik lágyan
egy kis ébresztő szerelem.

Szájak és kezek, ujjak tánca,
"elkésünk" – kattog a vekker.
Futni kell mindjárt a gyerekkel,
és csupa kávé a tálca.

Lehetne talán írni róla
valami emelkedettet.
Mibe a vers is belereszket.
De ez sose lesz az "Óda".

Hiszen nem rendült meg a világ –
s mint máskor, fölkelt a nap.
De jó, mikor szívembe harap
e hétköznapi boldogság.

2007. február 28.