Cigaretta és kávé
Éjjel és nappal
Együtt magammal.
Kint a hidegben,
A szél ’ki melenget,
Kabát és sapka
A kesztyű alatt van
A Kéz ki most hallgat.
Tolvajló szarkák,
Levelek tarkán
Fákon rezzenek
És hullanak messze
A hosszú utakon
A lábam csak tapos,
Vasárnap reggel
A templommal szemben
Kávéházamban
Egy ismerős dallam.
A harangot ütve
A magánnyal ülve
A pipáját tölti
És lassan megtölti
A helységet füsttel
Egy kávét int füttyel.
Mesél kacagva,
Szúrós alakja
Tunyul a széken
És pöff-pöffékel.
Ülök nyugodtan
Mégis unottan
Kávém szürcsölöm
És máson tűnődök.
Ablakon fények,
Falakon képek
Intenek vissza
A képzelet ringat.
A hangulat lankad
Az életem lassan
Vész el a múltban
A mélybe, a kútban
Egy érzelem csobban
És halkan fellobban.
Füstje egy sóhaj
Eloltom egy borral.
Foltos zakómban
A múlt nyomozója
Őriz egy cetlit
Mely tartalma: semmi.
Tárcámba lőve
Pénzhalom csörren
Asztalra tolva
Borravalóval.
Kezemet nyújtom
A magányos Úrhoz
Kivel mára elváltunk
Az ajtó már zárul.
Egy percre remélem,
Hogy sötét emléke,
Mint napnak az árnyék:
Ez volt az utolsó kávé.