Kavicsok

Most lehet, h a következőek nem nagyon fognak tetszeni, de ha már van kritizálási lehetőség, akkor megteszem, persze nem rosszmájúan, hanem egy ép0tő kritikát szeretnék adni:
szájbarágós vagy, nem engeded meg, hogy az olvasó elmélyüljön benned, a versedben, mert nem kap benne helyet…nincs rejtett dolog, mert te már rögtön az elején feláll0tottad a képletet, megmutattad a kódot, amivel egyszerűen fel lehet törni a versedet és onnan már nem kih0vás tovább olvasni, értelmezni, nem érdekes, nem visz a vers tovább, mert már nem vagyok rá k0váncsi…az elején elmondasz mindent “Gondolataim, mint apró kavicsok.”…a vers tartalma mindenkiben ugyanaz lesz, mert csak te vagy és amit meg szerettél volna mutatni és nem tud az olvasó elvonatkoztatni és beleszőni a saját élményeit a versbe…a formába nem kötök bele, ez 1értelműen egy szabadvers és ott a r0m nem fontos…de egy kis ritmust, lendületet azért kellett volna adnom neki…lehet, h épp a bezárt tartalom miatt veszti el a ritmusát…ez kb olyan, mint egy kirakat, ahol csak látod a tárgyat, nem tudod körbejárni és különféle helyzetekből, módon megtapasztalni…egy turkálóra kellene hasonl0tania a versnek, ahol megfoghatod, megtapogat6od, megszagol6od, “megkóstol6od”…sokféleképen nyúl6sz hozzá a dologhoz…ez itt a bibi…
persze nem szabad a ló túlsó oldalára sem esni, h az elvontság érdekében teletűzdeled kacifántos és kicsavart (olykor nyelvellenes) szókapcsolatokkal…NE DEFINIÁLJ.
Ennyi.
u.i.:tudom, egy kicsit hosszú lettem…remélem használ6ó, amit 0rtam!