Mekk Gedeon, az ifjú kecske
Kinek udvarolni lett kedve
Legelészés közben el-el nézte
Míly csinos az egyik leány kecske.
Jött-ment le s fel a gyepen
Akarta, hogy a kecske lányhoz
Mindenkinél közelebb legyen,
S mekknyelven vele szóba elegyedjen.
Mekk, mekk Gedeon a nevem
Mekegte a lány mellé érve
Izgalmából magához térve
S jött a válasz: nevem Emese.
Míly szép a neved Emese
Rebegte Gedeon remegve.
Gondolta, persze nem mondta
Egészen el vagyok epedve.
Együtt legelésztek a réten
Mondhatni ez nem nagy vétek.
Ügyet sem vetettek a nyájra
Még annyit sem a szép tájra.
Hogy Gedeon kedveskedjen,
A réten virágot keresett.
De nem volt más csak katángkóró
Biz' ez nem lehet kedvesnek szóló.
Nem maradt hát csak a szóvirág
Mit Gedeon szórt a lány iránt.
S mire eljött a naplemente,
Gedeon, s Emese egymást megszerette.
.-.
4 hozzászólás
Hehe, aranyos, :d Kár, hogy nekünk vannak kecskéink, és tudom, hogy mennyire idétlenek és agresszívek tudnak lenni 😀 (Én már csak “gyogyók”-nak hívom őket.)
Kedves Crystalheart! Bár vidéki származású vagyok, nem ismerem a kecskék valódi természetét. Mesében-mivel az a képzelet szárnyán is repűlhet- elképzeltem egy ilyen szituációt . Monjuk ember módjára.
Köszönöm, hogy elolvastad. Üdvözlettel: Túri I.
Kedves Imre!
Aranyos lett. Bár amikor beszélgetnek, vagyis mondja a nevét, onnan nekem hiányzik egy idézőjel. A 3. 4. versszakba kicsit sokszor van a név/neved/nevem szó, szerintem.
Aranyos írás, tetszett! 🙂
Sára
Köszönöm hozzászólásodat kedves Sára. Örülök, hogy tetszett.
Üdvözlettel: Túri Imre