Nyár pázsitján gondtalan a búzavirág,
oly csodás a mező, mint egy mesevilág!
Fénylő Nap öleli a piros pipacsot,
cirógatja kelyhét, puha, lágy, balzsamos.
Szirma szinte lángol e bársonyos napon,
látod, ahogy nézem, szemem csak úgy ragyog!
Körötte nektárt gyűjtenek szorgos méhek,
egyre másra telnek meg mézzel a lépek.
Mézízű illat libeg a tarka réten,
köztük sétál a fény, kézen fogva, szépen.
Csupa aroma, csupa fény, csupa csillag….
Ó, te szép nyár, ne menj, maradj, el ne illanj!
4 hozzászólás
Kedves Suzanne, ezúttal is szép verset írtál. Puha, lágy, balzsamos, bársonyos… gyönyörű jelzők. Tetszik a versvégi felkiáltás is. Mintha a nyár hallgatna rà és nem illanna el. Barátsággal: Madár.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, örülök, hogy teszett a versem.
Közben beköszöntött a hideg, hideg tél. Már a hó is megmutatta magát.
Kellemes és szép napokat kivánok, jó egészséggel.
Üdvözlettel: Zsuzsa
kedves Suzanne!
Nagyon szép sorok!
"Mézízű illat libeg a tarka réten,
köztük sétál a fény, kézen fogva, szépen."
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a kedves szavakat, örülök, hogy teszett a versem.
Köszönöm az idézést is.
Kellemes és szép napokat kivánok, jó egészséggel.
Üdvözlettel: Zsuzsa