Követsz reggel, és követsz este,
Követsz, jaj, mindenhova egyre!
Én már nem bírom ezt tovább,
Kettesben is alig szólsz hozzám!
Ha mégis, kódnyelven beszélünk,
Akkor is, mikor szeretkezünk.
Én már nem bírom ezt tovább,
A sok nappallá tett éjszakát!
Bárhol vagyunk, te folyton figyelsz,
Minden neszre azonnal fülelsz.
Én már nem bírom ezt tovább!
Egy telefon és kámforrá válsz!
Másnak hiába is engednék,
Tudom, hogy végül rád ismernék.
Hát, talán bírom még tovább…
Te csacsi! Vedd le a parókát…!
3 hozzászólás
:))) Aranyos, humoros…
Gratulálok!
Lyza
Jópofa vers. Főleg a vége tetszett.:)
Fordulat a végén… Jópofa! Frappáns.