Esti szellő, langyos szellő,
játszadozz a réten,
sötét babos selyemkendő,
kúszik fent az égen.
Ott ahol a Nap lenyugszik,
rám gondol egy tündér,
barna haja fényben úszik,
Nagyküküllő mentén.
Kedves szellő súgd fülébe,
folyton rá gondolok,
vágyak perzselő tüzében,
élni már nem tudok!
Szívem most már érte dobog,
róla szól az álom,
szép orcáján rózsa ragyog,
páros csókkal várom!
3 hozzászólás
Szep vers mint ahogy megszoktuk toled!Gratulalok!
Szép szerelmes vers kedves Szaty!
szeretettel-panka
Mondóka, vagy inkább dalszerű ritmikával és tartalommal vitted ezt a vallomást végig, és a vers mondanivalójához ez éppen így volt jó :-).
aLéb