végső menedékem
még csak csillag sem
sejlik az égen
ebben az éjben
Nincs semmi biztatás
semmi álom
úgy van hogy minden
összejött
szoríts magadhoz
hogy ne fájjon
Kedvesem
végső menedékem
ebben a csillagtalan
téli éjben
nincs semmi játék
megnyílna a föld
hogyha járnék
nincs semmi szégyen
nincs senki
aki védjen
Kedvesem
végső menedékem
ebben a csendet
dübörgő éjben
félek
szoríts magadhoz
hogy ne féljek
2 hozzászólás
Kedves István!
Nagyon szép érzések,hasonlatok!
Üd:sailor
Ui nagyon szép a forma
Kedves István!
Van úgy hogy minden összejön,
De a menedék is előbb utóbb eljőn.
Kívánom Neked,
Szorítson magához mielőbb kedvesed!
Gratulálok szép versedhez sok szeretettel!