Hosszan vezet az út
kék égbolton át
fehér hóval fedett
hegytetőig,
Kék búzavirágon át
fehér homokos
tengerszemig,
Kék éjszakán át
fehér fényű
nap sugaráig,
Kék vízű folyó
felhő alakú
fehér habjáig,
Kék szempártól
hullámzó fehér
ruhafodorig,
Kék dallamoktól
hangjeggyel pettyezett
fehér kottapapírig,
S, ha szerte is folyik
az olajfesték,
Sötétkékből felcsillan
a fehér sóhaj,
Ahogy kékbe fullad
fehér csókkal
s kék folttal ajkán
a tiszta fehér hit,
Kékbe veszni, de
fehér kiutat nem
elveszteni
Olyan, mint
örökké azúrt
remélni.
3 hozzászólás
Kedves Hayal!
Átvezettél, köszönet érte!
🙂
Tetszett ahogy kiteljesedik a versed. Gratulálok szeretettel. Ágnes
Nagyon köszönöm, hogy velemenyeztetek, ezert erdemes irni!
H.