Kékség

Csak egy álom mi szemeimen ragadt
Megannyi szikrázó vágy és apró gondolat
Csak egy álom mi nem más mint egy tétova óda
S felszínre tör majd újra meg újra
Sok-sok apró buta lépés
Melyet sose tudod miért
Rendelt neked az ég
S álomleples gyönyörű „szemét”
Oh, csak emelné rád egyszer még
Hogy újra lásd a „tekintetét”.
S így lelki nyugalmat és békét
Terít majd rád a mindenség.
Te majd napról napra nézed
Az égen a teljes kékséget…
S majd egyszer ahogy az idő múlik
Szomorúan sétálsz az utcán, fejedre eső hullik.
Arra gondolsz milyen szép az ég kéksége
S most hová tűnt belőle a béke…
Hirtelen neked ütközik valaki, esernyője kiesik kezéből
Buzgón bocsánatot kér, de te csak hallgatsz mert szeméből
Újra rád tekint a kékség…