hátamból kések állnak
s hogy kihúzza valaki
arra senkik sem várnak
csak a csend kiált
valami átkot
s nincs megváltás
hiába várok
hiába virrasztok
százezer éjszakákon
csak a csend kiált
egyszeri vagyok
s magányos
meg kell halni
igen
sóhajaimat elnyeli
az ég és álmaimat
a végtelen
legalább annyi maradjon
ha rám gondoltok
hogy szeressetek
3 hozzászólás
Kedves István!
Írásod egy kiáltás,hogy gondoljanak rád,mert:
"sóhajaimat elnyeli
az ég és álmaimat
a végtelen "
A legjobbakat!
Üd:sailor
Kedves István!
Ismerős a lelki veteránság.
Az elmúlás tudatával vívott örökös birok.
A vágy a szeretetre.
Egyedül is, és elsősorban itt vagyunk magunknak!
Szeressd ezt az Istvánt, mert bizony van miért!
S ha elvonulunk is egyszer, oly szép, hogy valóban hagyhatunk itt valamit, s elfoszlanak a sebek végül.
Talán az a dolgunk, hogy sok emlék, kép maradjon utánunk.
S banális, ha azt mondom, ha lezárás van is, vég nincs.
Szeretettel: Gabe
Kedves István!
Elkeseredett soraid szomorúan olvastam,
Pedig igazán örültem, hogy mostanában ismét irogatsz!
Sóhajaid, vágyaid most is gyönyörűen kifejezted!
Szeretettel gratulálok Neked!