Százszor tépted szét a szivem,
Te kegyetlen szerelem.
Százszor kellett összeraknom,
Hogy szét ne hulljon életem.
Mennyi bánat érte lelkem
Te miattad ,szerelem.
Hányszor lepte tengernyi könny
Hullámárja két szemem.
Százszor martad szét a lelkem,
Mégis kellesz,szerelem.
Mert ha nem ég bennem lángod
Semmit nem ér az életem!
7 hozzászólás
Kedves Székelyke!
Rövid, de annál hatásosabb írás, és igen dallamos. Gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm ,kedves Borostyán ,szavaitok erőt öntenek belém.Székelyke.
Nagyon szép vers,és nagyon tetszenek a rímek,és nem utolsó sorban bizony minden sora igaz!! Szerintem mindenki átélte már a szerelmi bánatot,de mégis vágyik újra a szerelem érzésére,és ezt az egész érzést jól versbe szedted!
Kedves Beya,köszönöm kedves szavaidot,és ,hogy benéztél hozzám.Székelyke.
Nagyon jó vers székelyke, mind tartalmában, mind formailag. Gratulálok: Colhicum
Nem azért mert földiek vagyunk, de olyan jó, hogy szerintem dalszöveg is lehetne.A "százszor" és a "szerelem" szavak ismétlése kihangsúlyozzák a vers üzenetét és dallamossá teszik. A rímek elhelyezése is aaba olyan nótás! Gratulálok! Katalin
Nagyon jó nagyon! Én teljesen ilyen vagyok! Százszor és százszor, mindig ez ismétlődik velem. A hangulata is nagyon megfogott. Gart. Foxy