Földre dobott pulcsi, mellette üres flakon,
Pár ruha, telefon, tárca a kis padon,
Nézz végig magadon.
Nem ennyi maradt, hanem ennyi lett,
Mert ennyi se volt,
Porból vétetett, és végleg megfakult,
Nem volt elég a világ, hát többet kaptunk.
Cserébe mit adtunk?
Semmit.
De nem is volt drága, senkinek nem kellett
A másik ócska saját világa.
Amivé váltál az elég kemény lett?
Nem… annál keményebb.
2 hozzászólás
Mi ez a bizonytalanság? De, vers! Ráadásul igen jó. Sokszor el kell olvasni! Grat!
Dehogynem!
Jó vers!
Grat.Ildikó