Egykoron
barangoltam Napnyugaton
mint büntetlenül
kinyírható erdei madár
közben
a szakadt Vasfüggönytől
Keletre
korhadozott a rendszer
s szakadozott a határ.
Már csak pihenni
akartam
idilli parkban
hol egy fiatal lány
hasonfekve
virágokat fényképez
s én büdös vagyok
mert nincs apróm
– hej művelt Nyugat
így már lenézhetsz!
S egyre csak
a karmám érvényesül
erővonalak közt
lebegve élek
ha repülök is
fodrozott felhők közt
visszaszívnak
titkos időgépek.
8 hozzászólás
Szia!
Bizony, az elmúlt rendszer hatásaitól nehezen tudunk szabadulni, el kell telnie egy kis időnek, amíg a változások kézzel foghatóak lesznek. Addig pedig gyakran szívnak vissza az időgépek.
Szeretettel: Rozália
Biztos így van,Rozika.Köszi hogy itt jártál.
Kedves Zarzwieczky!
Miért érzem úgy, hogy versedből keserűség árad?? S talán nem csak az időgépek tehetnek róla…
Üdv: Borostyán
valószínű…
Két szó ugrott be: ördögi kör
…és tetszik.
Gy.
Kedves Zarzwieczky! Valóban, mindnyájunkat visszaszívnak néha az időgépek. Émékeink a földhöz kötnek bennünket… Elgondolkodtató versedhez gratulálok!Katalin
Úgy hiszem értem..)))
ezt én is átéltem…
Gratulálok: dinipapa
köszi Papa