Képek

Életem szép színekkel telt festmény,
de az ecsetet kezedbe tenném,
rajzolhatnál álmodott világot,
olyan szépet, mit senki sem látott.

Mosoly-tengereket varázsolnál,
hisz tudod csakis erre várok már,
s arcomat a képen megtalálom,
akkor ecsetemmel oda állok.

Két ember meggyötört arcát látnám,
akik még egyedül álltak árván,
rajzolnám hogy egymásra találtak,
s eső után szivárvánnyá váltak.

Vágyaktól fénylő szemet festenék,
s te mellettem méltón segítenéd,
sejtelmesen ringó táncoló párt,
kiknek lelke már egymásra talált.

Két kezünk így dolgozna a képen,
s a színeket mi töltenénk régen,
halkan szólnál így legyen örökre,
csendben súgnám neked : mindörökre.