érintenélek, de az est körbezárt,
dúdolgatnám a régi otthagyott dalt,
de csak a félhomály ölén peng a lant,
elmosódott árnyak rajza mossa el,
mi régen itt szunnyadt, annyira közel,
pislákoló hold árnyéka rajzot fest,
arcod láttam, vagy játszott a képzelet…
4 hozzászólás
Kedves Zsu!
Gratulálok andalítóan szép gondolataidhoz!
Szeretettel: Judit
Kedves Judit !
Nagyon szépen köszönöm látogatásod és kedves szavaid:)
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu! A képzelet egy veszélyes valami! Beleviszi az embert a sűrűbe rendesen. DE mélyen igaz: mindenkinek olyan van, amilyet megérdemel:) Üdvözlettel: én
Szia Laci !
Tökéletesen egyetértünk, veszélyes…
Én azt gondolom mindeninek olyan, amilyenné teszi 🙂
Szeretettel: Zsu